Bíbor Angyal

Ninive egyik feltörekvő szórakozóhelye, a Bíbor Angyal, szép hölgyek táncával és minden este más koktlakcióval várja a nagyérdeműt. A hely első sorban nem a fizetett örömökért kedvelt, hanem az erotikus szórakoztatásról. Az árak jók, a lányok szépek. Ez a Bíbor Angyal titka.

A motoromat a parkolóba kormányoztam és leállítottam. Levettem a bukósisakomat és kicsit megráztam a fejemet, hogy minden egyes tincsem a helyére rendeződjön. Ezek után lerúgtam a támaszt és leszálltam a járműről. A kulcsokat a zsebembe süllyesztettem és elindultam befele a Bíbor Angyalba. Egy kicsit ki akartam kapcsolni és megszabadulni a bátyáim idegesítő atyáskodásától.
Beballagtam az ajtón, majd a pulthoz sétáltam. Kérdő tekintetek sokasága nézett rám, de mind hidegen hagyott. Egy pillantást vetettem az éppen táncoló hölgyre, aki a színpadon keringett, majd felültem egy székre a pult előtt és intettem a csaposnak, hogy rendelnék.
Mikor az odaért hozzám, egy konyharuhába törölgette a kezét.
- Mit hozhatok?
- Egy scotch-ot kérek.
Vetettem oda és a tánctér felé kezdtem nézelődni. Hallgattam, ahogy a zene végig bömböl a testemben. A fejem búbjától a bokámig éreztem, ahogy a zene basszusa lüktet és legszívesebben egy könnyed mozdulattal megsemmisítettem volna a lejátszót képességem segítségével, még is inkább úgy döntöttem nem feltűnősködöm.

Hátul parkoltam le, ahogy szoktam. Az utóbbi pár évben csak jobban belém ivódott az a szokás, hogy számítsak a bajra. Ha éppen minden rendben van, az csak pillanatnyi állapot, ezt el kell fogadni.
Nyugodtan üldögélltem a pultnál, mikor egy nő besétált. Még nem láttam erre.
~ Biztos új táncos, vagy az szeretne lenni. Még egy kicsit dolgoznia kell hozzá, ahogy elnézem.
Egy. Kettő. Három. Négy. Öt. Néhány lélegzetvétel szünettel csúsznak le az igazi mexikói tradíció szerint torokba döntött tequila adagok.
~ Így gyors egymásutánban legalább hat valamit. Vajon itt vizezik, vagy odahaza volt ennyivel keményebb az ital?
Egy pillanatig felmerül bennem, hogy csak rossz italt rendeltem, az új nő ugyanis furcsán feszengni látszik, ahogy a táncteret nézegeti. Vagy csak beképzelem. Bármelyik lehet.
~ Következőre többet kell meginnom egymás után! Most viszont jöhet egy kis pihenő!
Lazán hátra dőlök székemben, és figyelem a műsort. Egész jó alakja van a mostani táncosnak, megmozgathatná a fantáziámat, ha legalább olyan jó mozgása is lenne. Így inkább egy amatőr táncosnak nézem, aki a ruha hiányával pótolja tánctudása hiányát.

Italomat a pulton nyugtatva figyeltem a lányt, aki a színpadon táncolt fent, majd egy pillanatra levettem róla a tekintetemet. A körülötte üldögélő férfiakra néztem. Mindegyik tekintetét a lány tánca kötötte le és üveges szemekkel bámultak a nőre. Ez kicsit számomra olyan horrorisztikusnak hatott, bár ha úgy nézzük, teljesen normális ez a reakció a férfiaktól, ha meglátnak egy félig meztelen nőt.
Egy grimasz kíséretében visszafordultam az italomhoz és belekortyoltam. Hagytam, hogy torkomat végig égesse az skót whisky, az az édes még is erőteljes nedű.
Míg iszogattam azon gondolkoztam, hogy vajon azok a férfiak, akik most nyálat csorgatnak, erre a fiatal lányra, igazából mivel foglalkozhatnak. És ha már itt tartunk, egyáltalán van-e munkahelyük. A feleségről nem is beszélve.
~ Na igen, aki meg házas, az meg azzal hülyíti a nejét, hogy "fontos megbeszélésem lesz, drágám. ne várj hamar haza."~
Valahogy annyira tipikus újgazdag pasiknak tűntek mind a bárban. Mind, kivéve egyet. Oldalra sandítottam és felvont szemöldökkel óvatosan végigmértem a mellettem ülő férfit. Első pillantásra úgy tűnt, mintha egy western filmből lépett volna ki. Aztán mikor jobban megnéztem még mindig egy western figura jutott róla eszembe.
Ettől a gondolattól apró mosoly bújt meg a szám szegletében és ismét belekortyoltam az édes ndeűbe.

Valóban, kissé feszeng. Legalábbis egyre inkább úgy tűnik. Szinte lándzsaként szúrkálja végig a nézőteret tekintetével, ahogy megvetése kiütközik pásztázó pillantásaiban a jelen lévő férfiak irányában.
~ Ha ennyire utálja a helyieket, biztos dolga van itt.
Intek a felszolgálónak, hogy hozza szépen a következő kört. Öt tequila, szépen sorba állítva. Egy időben ment ez töltényekkel és Colt-tal is. Igaz, akkor másfajta "shot" volt a mozdulatok vége. Erre a gondolatra elmosolyodom, és tekintetünk véletlenül összetalálkozik az épp engem vizslató és valamiért mosolygó nővel. Ha már így alakult, felé emelem a kezembe eső poharat, majd visszafordulok a többi felé. Sorban, ahogy az előbb is. Egy. Két. Három. Négy. Öt. Jó fél perc zsongás, még fél perc bizsergés, aztán pár perc múlva már semmi nem marad majd az érzésből.
~ Végülis nem ez az első, hogy vidultak a gúnyámon. Biztos most is ez a helyzet. Ez is Hollywood hibája, azt hiszem.
Lassú, kimért mozdulattal veszem elő a mexikóban sodort szivart, majd a következővel meg is gyújtom.
Újból végigmérem a rúd körül vonagló lányt. Lassan eresztem ki a füstöt, miközben lassan elhúzom a szám szélét.
~ Nem. Tényleg nem olyan jó, de nem is lehetne. Kívül-belül kislány. Biztos egyetemre meg csinos ruhákra gyűjt, apuci meg azt hiszi, mosogat valahol.

Csendben iszogattam és néha- néha a mellettem ülő férfira pillantottam. Mikor tekintetünk találkozott a férfi felemelte a poharát s a benne lévő italt megitta. Bólintottam én is felé, majd megfordultam és a tömeget kezdtem pásztázni. Italommal játszadoztam és a férfiakat figyeltem, akik nyálat csorgattak szerencsétlen kislányra, aki a színpadon tekergőzött.
~ Jobb volna indulni, mielőtt felhúzod magad kislány.~
Ámbár gondolataimban igyekeztem magam megnyugtatni az undorító férfisereg láttán ideges voltam. Visszafordultam a pult felé, majd egy húzásra kiittam poharam tartalmát és a pultra csaptam és rendeltem egy másikat.
Míg vártam az italomat azon az ügyön gondolkoztam, amit most elsődlegesnek választottam a több tucat érdektelen és nyögvenyelős nyomozás közül. És az igazat megvallva utáltam, hogy minden kis szar melót rám sóznak.
~ Egy elveszett kis házi dög, egy megrongált kocsi.. Istenem.. az emberek mi minden szarra költik a pénzüket. Mondjuk, amíg én dőzsölök, addig nem is izgat.. ~
- Parancsoljon az itala.- Tette le elém a férfi a poharat, majd egy apró vigyort küldött felém. Felvontam a szemöldökömet, és belekortyoltam az italomba, ami ismét csak kellemesen végi száguldott a nyelvemen, majd le egészen a gyomromba. Miután még egy kortyot utána küldtem a pohárra kezdtem rajzolni, köröket és négyzeteket és igyekeztem nem hátranézni, hogy ott mi történik.

A zene kezd hangosabbá válni, a műsor pedig valamivel érdekesebbé. Egyre többen kerülnek a színpadra, és csoportosan szórakoztatják immár a vendégeket, vizuális élvezetekkel pótolva azt, amit a való életben legtöbbjük nem kaphat meg.
- Tequilát! - vetem oda tömören a pultosnak.
Hamarosan újabb ötös érkezik, a figura pedig láthatóan még rám képzel vagy 50-60 kg testtömeget, hogy elhihesse szeszfogyasztási teljesítményemet. Hiába látja saját szemével.

Egyszerű kis kihágásnak indul, de egészen hamar éles összeszólalkozás lesz abból, hogy az egyik vendég a szabályok ellenére hozzáért a fiatal táncoslányhoz. Ez előfordul. Az már ritkábban, hogy megragadja a lányt többszöri figyelmeztetés ellenére, míg három termetes gorillája a kidobókat tartja távol.
~ Újabb balhé. A héten már a második. Mi a szar van ezzel a várossal? Senki nem lövi le a faszfejeket? Töketlenek...
Kissé oldalra fordítom a fejem, hogy szemem sarkából rápillanthassak az eseményekre, majd visszafordulok a pulthoz.

Csendben iszogattam, mikor újabb női alakokat vettem észre a színpadon. Tekintetemmel őket kezdtem figyelni, mindaddig, amíg meg nem láttam, hogy egy pasit igen csak érdekel az egyik cicababa. Lenéző mosollyal megfordultam és a pultra támaszkodva nézni kezdtem a műsort, ami a színpadon folyt. Persze nem tartott sokáig, mivel a hapsi gorilla nagyságú biztonsági majmok vették körül és hipp-hopp leszerelték a biztonsági majmokat, akik így nem tudtak szegény kislány segítségére lenni. Önelégült mosollyal a képemen visszafordultam a pult felé, és megráztam a fejemet.
- Ez szánalom.- Suttogtam magam elé, majd egy hajtásra kiittam a poharam tartalmát és hagytam, hogy az erős ital elfelejtesse velem a dolgokat.
Miután éreztem, hogy a torkomon lefolyt az égető nedű intettem, hogy kérek még egy kört és míg vártam az italom ismét megfordultam a táncolók felé. Most egy valamivel jobban mozgó barnaság vetkőzött a színpadon, de valahogy nem igazán tudtam rá figyelni. Sokkal jobban szórakoztam azon, ahogy a gorillák beálltak a színpad mellé, hogy több lehetőséget ne adjanak a közönségnek, hogy letapizhassák a lányokat.
~ Milyen kér.. pedig már kedvem lett volna az egyikkel kicsit arrébb vonulni. Na akkor elnapoljuk!~
Döntöttem el sunyi vigyorral és az újabb italomat is ledöntöttem.

Hiába a kalap és a gyorsan fogyasztott szesz, egyszerűen nem hagyják abba. Egyre idegesítőbbé válik a lány sikongatása, sőt, sikítása. Nem hagyja magát, de tehetetlenségében sok mást nem tud csinálni, csak kismalac módjára visítani.
- Picsába... - dörmögöm magam elé angolul, délvidéki akcentussal, s lassan felpillantok kalapom alól.
Egyenesen a lány felé nézek, bár két sor izommajom takarja el. Valamelyest még kilátszik az a pénzes figura, aki az egész balhét okozza épp.
Felállok az asztal mellett, majd jó fél percig szívom be a levegőt. Nem tudom, hogyan lehet ilyet csinálni, vagy ez normális-e, de nem is igazán figyelek a történések ilyen részleteire.
Kevéssé finom, kevéssé visszafogott üvöltés rázza meg a helyiséget, ezzel együtt pedig a jelenlévőket is.
- KUSSS LEGYEEN!
Ahogy összerezzentek a pénzember gorillái, olyan tempóban gurulnak aztán dühbe. Nem tudom, hogy mert megzavartam őket, vagy mert magukra - esetleg főnökükre - vették a felszólítást. Minden esetre megindulnak, a lány megszabadul, mert a helyi biztonságiak hátra kísérik. Visszaülök az asztalomhoz, és innám a következőt, de valami beárnyékol. Valamik.
'- Hé!
Nem kell sok tudomány hozzá, hogy sejtsem, mi lesz ebből. Felpillantok, majd ezzel a lendülettel állok is félre székemről. Felkapom az ülőalkalmatosságot, és ahogy elsuhan mellettem a termetes ököl, már csapom is szét tulajdonosának fején. Második agyát odalent egy könnyed, csizmás rúgással illetem, mire mintha meginogna. Persze kap még egyet a gyomrába, és erre aztán tényleg össze dől. A másik kettő tovább néz meglepve, mielőtt ők is felém indulnának.
Nem, mégsem kettő... Mögöttük feláll egy, aki ülve is alig fért el a takarásukban. Meglepve nézek fel rá még így is, hogy távolabb van. Valószínűtlenül nagy.
- Ez meg mi a szart zabált... - dörmögöm ismét magam elé, szintén anyanyelvemen.
Közelít a két szekrény, mögöttük pedig a hegy. Néhány hosszúra nyúlt pillanat választ csak el tőlük.

Ajkaimon gúnyos mosollyal hallgattam, ahogy a lány sikítozik. Különösebb képen nem hatott meg. Aki ilyen munkára vállalkozik, az nyilván tudja, hogy ez nem csupa öröm és szórakozás. Bár, ami a lányt illeti, az is kérdéses, hogy betöltötte-e már a tizennyolcat. Csendben iszogattam, mindaddig, amíg a mellettem ülő fickó fel nem állt és el nem ordította magát. Először azon gondolkodtam, hogy talán én kérem meg, hogy ugyan ár fogja be a száját, de inkább csendben maradtam, amikor megláttam a közelgő gorilla csapatot. Már iszonyatosan érdekelt, hogy vajon sikerül-e a hapsinak túlélni a testőrökkel való megküzdést. Ám ahogy elnéztem, hogy mit csinált az első hapsival, már nem s érdekelt annyira a dolog. Jobban mondva addig nem, amíg meg nem pillantottam azt az iszonyatosan nagydarab férfit. Tekintetemmel alaposan végigmértem, majd tekintetemet ismét a hadakozó férfira emeltem. Volt egy olyan sejtésem, hogyha ezek hárman, akik még álltak neki esnek, a pasit halálra verik.
- Miért kell minden hapsinak szuperhősöset játszani?- Dörmögtem az orrom alatt, majd kiittam a poharamból az italomat és hangosan lecsaptam a pultra az üres poharat.
- Még egy kört kérek.- Intettem a csaposnak, majd megfordultam és az egyik gorillára mosolyogtam.
- Szia szépfiú! Nincs kedved szórakozni egy kicsit?- Kérdeztem egy csábos mosollyal, majd amikor rám nézett és végig mért legszívesebben tökön rúgtam volna.
- Most nem érek rá, de miután befejeztem akármit.- Vigyorgott. Undorodva ráztam meg a fejemet.
- Sajnos, azt nem hagyhatom.- Villantottam rá egy gonosz mosolyt, majd egy hirtelen mozdulattal megfogtam a kezét és hátra csavartam. Erősen szorítottam a csuklóját. Éreztem, hogyan ropognak a csontjai a szorításomtól. Hiába kapálózott a szorításom egyre erősebb és erősebb lett.
- Elbír ezzel a kettővel?- Kérdeztem és a két másikra intettem a fejemmel, akik megdöbbenve figyelték, miként üvölt harmadik társuk a fájdalomtól.

Már készülök, hogy ha nem is halálra, de képlékennyé vernek. Ami persze azt jelenti, hogy kezem már hátam mögé csúszott. Szerencsére nem súlyosbodott a helyzet, hogy fegyvert kelljen bevetnem. Így is elég macerám volt vele mostanság.
Az egyik legmeglepőbb helyről kapok segítséget, nem is akármilyet. Valahogy igen valószínűtlennek tűnt, hogy ez a szolid termetű nő kicsavarja az emberhegy kezét. Minden esetre jókor és igencsak jól jött.
A közelebbiket könnyed mozdulattal gyomorba rúgom csizmám orrával, majd fejét belehúzom egy térdelésbe. Ahogy előre bukik, egy székre fellépve ugrok a másik felé, tenyerem pedig az arcára érkezik. Guggolva érek földet, a gorilla feje pedig koppan a padlón. Nem, nem vérzi össze. Ezek bírják a gyűrődést. Mozogni viszont már nem mozog. Lassan kiegyenesedek, majd hajszálnyira kivillantom tekintetemet kalapom pereme alatt.
- El. Kössz! - felelem kimérten.
Kis feminista erőfitogtatásába nem szólok bele. Hagyom játszani a melákkal, ha már így megoldotta a dolgot. Bár kíváncsi vagyok, meddig bírja. Akármennyire is izmos, testtömege jó eséllyel nem jelent gondot ellenfelének ahhoz, hogy megemelje. Én legalábbis így láttam.
~ Azért elég ügyes, ha így elkapta - gondolom magamban.
Úgy látszik, ahogy lassan a zsíros vendég felé pillantok, ő már távozni kíván. Utolsó mellette maradt emberével egyetemben. Nem tartom vissza, vele nincs dolgom.
Visszafordulok az iménti páros felé, és újból végigmérem a hegyet, majd a fiatal nőt. Talán inkább lány még, bár a képességeinek egy része túlmutat ezen.
- Szóval legalább a nők tudnak verekedni errefelé. A férfiak pedig ritkák, ahogy elnézem.
Hangomban nem kevés a gúny, bár rekedtes-westernes hangomban ezt csak egy kis odafigyeléssel lehet most észrevenni.