6-os raktár, Kék madár utca 14.

A Kék madár utca Ninive csendes, északi határán helyezkedik el. Holdváros következő kerülete itt egy kicsi erdővel van elválasztva, a raktársor pedig import jóléti termékek tárolására szolgált nyolc évig, amíg a város infrastruktúrája utol nem érte az igényeket, az óta pedig a brazil és a kínai importáruk helyett félre vonuló, igényes, gazdag emberek körének ad otthont, akik újra divatba hozva a XXI. század eleji divatot, a raktárakban kialakított lakásokban élnek. Egy közös a lakókban: Szeretik a diszkréciót, a csendet, és szeretik élvezni otthonuk nyugodt békéjét, úgy, hogy a város szíve mégis mellettük dobog.
Kulturálisan és professzionálisan nagyon színes itt a választék. Lakik itt elismert asztrofizika professzor, gazdag tőkés örökös, feltörekvő befektető, befutott művész, rocksztár és alvilági vezér is. A lakók nem kérdezősködnek, csak udvariasan bólintanak egymásnak, ha összefutnak az utcán, az ipari kastélyaik közötti semleges területen. Olyan ez a pár háztömbnyi környék, mint egy gravitációs holtpont egy óriásbolygó mellett.

A 6-os raktár Agnes von den Nacht holland befektető tulajdona. Az alvilág vezére itt csak békés polgári életet élő befektető. És a (fedő) vállalkozásának üzleti papírjain, átszállítás alatt itt tárolt áruk ládáin és forgalmi leveleken kívül semmi egyébre okot adó nyom nincs is a házban...

Agnes van den Nacht belép a lakásba és elsétál a konyhapultig. A tömör, mutatós bükk asztallap szigetszerűen áll a konyha közepén. A polírozott acél felületekről tompán csillan a lámpák szolid fénye, és hosszú árnyékok rajzolódnak fel a magas, sötét téglafalakra.
A nő leteszi a postát az asztalra, és táskáját, benne a konzollal, és egy kötegnyi papírral, szintén felhelyez a csiszolt fa pultszigetre. Arcán elnyűtt fáradtság tükröződik. Már órák óta érezte a nyúzottságot, de az emberei előtt egyenes gerinccel, arcizom-rándulás nélkül dolgozta végig a napot. Ám most, hogy a hűtőhöz lép, hogy valami frissítőt keressen, jobb kezével átnyúl, hogy bal vállát megpróbálja helyre masszírozni, miközben fejét döntögeti jobbra-balra. Ám hiába, a táska súlya belevájódott a vállába az izmokig, és ez nem fog elmúlni egyhamar.
~ Pedig ma még dolgoznom kell. ~
Agnes rövid időn belül dönt a frissítőről és egy stimuláló vitamin-energiaitalt emel ki. Nem rajong az ötletért, hogy tudatát bármilyen szerrel befolyásolja, de most figyelnie kell, számlákat kell átnézzen, parancsokat kell másnapra kiadjon, utasításokat és feljegyzéseket összegyűjtsön.
Az alvilág főnöknőjének lenni megterhelőbb feladat, mint az állami szektorban, vagy a versenyszférában dolgozni. Az ő rangjában más szektorokban az embernek asszisztensek járnak, alacsony, rugalmas munkaidő, szolgálati lakás, teniszklub-tagsági kártya, vitorlás a kikötőben és még két szerető a házastárs mellé. Agnes-nek azonban mindent magának kell megcsinálnia, ha azt akarja, hogy az meg is történjen, úgy történjen, ahogy kell, és előnybe ne kerüljön egy versenytárs. A védelmi pénzt beszedni, az egyszerű. De a klubtulajdonosok megelégedése borotvaélen táncol. Ő azért sikeres, mert megbízható partner, gondoskodik a klienseiről, hírneve van és nem csak félik, de becsülik is. Hacsak egy embere hibát vét, azon az egész hercegsége omolhat össze. És azoknak az embereknek fizetés kell, magasan az átlag felett, mert ő a legjobbakat alkalmazza. És azoknak az embereknek fegyver kell, és töltény a fegyverbe, és sokszor hamis papírok, kórházi beutalók. Járművek, amiket fel kell tölteni, a járművekre papírok, és fedő cég fenntartása. Az importhoz megint csak papírok kellenek és kenőpénzek, valamint Hajnalváros jól működő államgépezetében a gyengébb fogaskerekek megtalálása. Az árukat valahol tárolni kell. Mindig máshol. A vásárlók pedig türelmetlenek és gyorsan változik az ízlésük, ahogy az aranyifjak hónapról hónapra más party-drogokra állnak rá. Ám az emberek igénylik a legtöbb munkát. Agnes-nek több gondja van a volt katonák, rendőrnyomozók, felküzdött alvilági titánok, kiugrott birkózók, intelligens verőlegények seregével, mint egy általános iskolai tanítónőnek az osztályával. Az egyik ellenfele, aki volt üzleti partnere is, gúnyosan óvónéninek szólította a nőt. Ez az ellenfél, természetesen, azóta a tó mélyén pihen. Ezek ilyen dolgok.
Agnes a stim-itallal együtt leül a kanapéra és nekiáll átfutni a papírjait. Parancsok, számlák, levelek, megbízások, ezek egy kicsit várhatnak. Valami furcsaságra lett figyelmes a nap folyamán és utána is olvas. Pár perc keresgélés után meg is találja a papírokat, amiket keres.
Jelentések a biztonsági szolgálatától. Különböző szórakozóhelyekről. Valamilyen új, rendőrségi nyomozócsoport kutat valami után.
~ Mi is a nevük... ~
KNA. Különleges Nyomozó Akciócsoport. Valószínűleg terroristák vagy fegyvercsempészek lehetnek a célpontjaik. Azonban sosem lehet tudni, és Agnes szerint jobb félni, mint megijedni.

A nő leteszi a papírokat az asztalra, és két kezének ujjait jobb és bal oldalról a halántékára szorítja, lüktető fejfájását enyhítendő. Agnes a teherbírás embere, azonban az utóbbi napok, hetek már őt is kifárasztották. Mit tegyen ezzel a csoporttal?
~ Valamit azért illene megtudni róluk. De kit küldjek? A saját embereimet nem lenne stílusos, se biztonságos. Valaki külsőst kellene küldeni. Valakit, aki feláldozható. ~
Agnes hátradől és bal karját a karfára fekteti. Jobb kezében a tollat forgatja, amivel itt-ott aláhúzott fontosabb részleteket a papírokon.
~ Valami szabadúszót? Áh, az nem lenne előnyös. Azok megbízhatatlanok. Valami külsőst kéne küldeni, aki nincs benn az üzletben, csak a pénz érdekli. Na de hova? Meghackelni a rendőrségi hálót drága. A gyenge pontok mindig az emberek. ~
Agnes végiggondolja a lehetőségeket, alaposan számba véve minden alternatívát.
~ A városi rendőrkapitányság valószínűleg küldött tájékoztatást és parancsot a holdvárosi rendőrfőnöknek. Hm. Alvarez Sánchez pedig jobban szereti a nőket, mint a munkáját. A nőket. Tényleg. ~
Agnes-nek eszébe jut valami. Az egyik kliense klubjában látott egy tehetséges sztriptízlányt. Egy vörös hajú, akaratos teremtés, aki a szeme láttára fosztott meg több férfit komolyabb összegektől. Agnes rövid időn belül elhatározásra jut, és már emeli is a mikrokonzolt.
- Halló, Theodore. Lenne még egy kérésem ma este. A Bíbor Angyalban dolgozik egy vörös hajú sztriptíztáncos. Kérem, derítse ki a nevét és hívja fel, küldjön érte egy autót és egy órán belül legyen itt nálam, megbízásom van számára. Szóljon, ha itt van.
Agnes ezzel leteszi a konzolt és felemeli az asztalon lévő gyógyszeres dobozt. Kirázogat a tenyerébe két tablettát, és a stim-itallal leöblíti őket a torkán. Az alvilág főnöknője hátradől a kanapéján, és várja, hogy elmúljon a fejfájása.

Már bőven benne voltunk az éjszakában és teltház volt, ma is a bárban. A lányokon alig látszott ugyan a fáradtság, de mindenki tudta, hogy kemény hét áll mögöttünk, azonban egy ilyen helyen mindenekelőtt van a látszat. Susmogások, pletykák keringtek mindenfelé, amire talán érdemes odafigyelni és kiszűrni a valóságot. Engem azonban mindig is hidegen hagytak a pletykák. Persze most, hogy az elsötétített autóban ültem, bizony elkezdett foglalkoztatni a dolog. Be kell vallanom meglepetésként ért a telefon. Épp a rúdról ereszkedtem le, amikor a megtermett pultos, András intett felém a telefonnal. Számomra idegen férfihang volt, mely közölte velem, hogy nemsokára egy autó érkezik értem, hogy elvigyen Agnes van den Nachthoz. Hogy a meglepetés kellemes avagy inkább kellemetlen fajta lesz, az még titok volt előttem. Idegességem leplezendő, kifelé bámultam az ablakon, Ninive villódzó fényeit csodálva. Talán Jeff keze van a dologban. Hát idáig is elérne? Ily hamar megtalált volna? Most pedig megbízás mögé bújva csalnak engem kelepcébe? Sok kérdés merült fel bennem, míg a jármű, számomra ismeretlen célja felé haladt.
Az a hír járja, hogy ezt a nőt nem szokás visszautasítani, hát legyen, bárhová vezessen is ez az éjszaka, nem fogják látni rajtam a félelem egyetlen szikráját sem. Láttam a nőt aznap este a bárban, a lövéseket is hallottam, de vannak dolgok, amiről a legjobb nem tudomást venni. Egész addig, míg magunk is bele nem keveredünk valami hasonlóba.
Az autó lefékezett a raktársoron. Vajon itt él? Netán csak a piszkosabb ügyeit intézi itt? – Merült fel bennem a kérdés, ahogy kiszálltam az autóból és követtem a csendes férfit. Megpróbáltam egy apró érintéssel elméjébe furakodni, amikor kitárta nekem az ajtót, de túl rövid volt az idő, semhogy hasznos választ kaphattam volna.
- Itt várjon kérem – hangzott az utasítás, majd egyedül maradtam, legalább is látszólag. Stílusosan berendezett lakás, azt meg kell vallani. Mégsem láttam semmi személyeset. Sem egy fénykép vagy bármi egyéb, ami mondana is valamit számomra az itt élő nőről. Egyedül él vajon? Vagy csak a gorillái veszik körbe? Ha más nem is, az nyilvánvaló volt, hogy kemény nővel fogok szembenézni…

Figyelem! Csak 18 év felettieknek!
(Szexuális tartalom)
Agnes rövid relaxációját halk kopogás töri meg.
- Igen?
A konyhával egy légterű nappali oldalsó ajtaja nyílik, és megjelenik Agnes egyik embere, Pierre. A ritkás hajú, homlokán kétoldalt kopaszodni kezdő francia volt katona tiszteletteljesen szólal meg.
- Asszonyom, a nőt, akit ide rendelt, elhoztam az egyik kocsival, most a tárgyalóban van.
- Rendben. Pierre, várjon kint. Ha a nővel végeztem, vigye oda, ahova kéri, és utána mára magának sincs több dolga.
- Igen, Asszonyom - mondja szolgálatkészen a férfi.
- Pierre, mi a lány neve?
- Morgana Riley, asszonyom - válaszol Pierre.
- Rendben. Elmehet, Pierre.
A férfi meghajol, majd a konyha felé, a főbejáraton hagyja el a lakást.
A lány a "másik" nappaliban vár. Agnes lakásába két bejárat van, és a második a hivatalos tárgyalások lebonyolítására alkalmas szobába vezet, amit egy kicsi folyosó választ el a lakás többi részétől.
A nő előveszi a mikrokonzolt, felteszi az asztalra és a felvilágosodó asztallapon végigpillant e megjelenő file-okon. Érintésével tologatja a file-okat az üveglapon és kiválogatja, amire a lánynak szüksége lesz, majd felemeli a mikrokonzolt, az üveglap újra elsötétedik, és elindul a tárgyaló felé.
Áthalad a kis folyosón és belép a "másik" nappaliba. A vörös hajú sztriptíztáncos már ott várja. A tompa fények megvilágította elegáns helyiség puha szőnyegpadlójának és kiváló bútorainak környezetében szinte rikítóan kirí a lány.
- Jó estét, Miss Riley. Az én nevem Agnes van den Nacht. Azért igényeltem ma este a jelenlétét, mert egy munkamegbízásom van az ön számára.
Agnes a két, egymással szemközti, sötét huzatú, kényelmesnek tűnő kanapé felé int. A gesztus inkább tűnik utasításnak, mint szívélyességnek.
Maga odasétál a két kanapéhoz és leül az egyikre, elegánsan felkecskézve a lábát. Megvárja, amíg a lány helyet foglal vele szemben, majd egy ujjának finom érintésével megérinti a dohányzóasztal fekete üveglapját. A kijelző felfénylik, néhány file jelenik meg, és Agnes kihalász egyet a többi közül. Egy képet.

- Ez a férfi Alvarez Sánchez Christiano de la Peña, Holdváros rendőrfönöke. Az ő hivatali rangjának folytán van a birtokában egy olyan információ, amire én kíváncsi vagyok. Az ön feladata lesz, hogy ezt megszerezze.
Agnes újabb képeket emel ki a file-ok közül és nagyít ki az asztallapon.
Egy boldog család, két felnőtt és három gyerek, egy spanyol férfi, amint sajtótájékoztatót tart, munkába merülve az irodájában komoly arccal és fürdőruhában a strandon, a gyerekeivel.
- Alvarez Sánchez családapa, három gyermeke van, két fiú és egy lány: Fernando, Jesusmaria, és Penélopé. A férfi azonban nem hűséges házastárs, amikor csak lehet, alkalmi szexuális kapcsolatokkal tölti az idejét. Ez a hobbija.
Agnes rezzenéstelen arccal, nyugodt hangon, tárgyilagosan mondja ezeket, és a legkisebb érzelem jele nélkül pröget vgig egy újabb albumot tele kompromittáló képekkel, amiknek nyilván hatalmas ára lenne a sajtóban. Alvarez Sánchez bekötött szemmelkikötözve, egy latex ruhás szőke nő karjai között, Alvarez Sánchez három vörös tinilány társaságában egy jacuzzi-ban, Alvarez Sánchez hátrahajtott fejjel, átszellemült arckifejezéssel az irodájában, és mivel a képet valószínűleg telével, kívülről fényképezték, a félig elhúzott, sötétítő rolók majdnem kitakarják az asztal mögött alig látszó, barna hajú női fejet a combjai között. A képek hosszú sora folytatódik.
- Az ön feladata az lesz, hogy férkőzzön a férfi bizalmába. A feleség s a gyerekek a hétvégén kikapcsolódni mennek északra, a tengerpartra, és Alvarez Sánchez valószínűleg szívesen veszi egy alkalmi társ jelenlétét ez alatt. Önnek el kell csábítania, a házba kell jutnia, és meg kell szereznie egy memóriakártya tartalmát.
Agnes a kosztüme belső zsebébe nyúl.
- A férfi rendőrségi adatai valószínűleg a dolgozójában lesznek. A városi főkapitányság memóriakártyákon szokta a fontosabb jelentéseket, tájékoztatókat eljuttatni a negyedek kapitányságaira. A memóriakártyák fel vannak címkézve a dátummal és a fontosabb akták címeivel. Önnek egy olyan memóriakártyát kell keresnie, amin szerepel a "KNA" felirat is.
Agnes kiveszi a belő zsebéből, amit keresett. Egy körübelül öt-hat centi hosszú, két centi széles, elegáns eszköz jelenik meg az ujjai között, egy hosszúkás, sötét, vékony lap, mint egy kártya.
- Ezt a másolót kell használnia. Ha egymáshoz érinti a memóriakártyát és a másolót, a másoló majd átveszi a szükséges adatokat. A fekete hátlap vörösen fog világítani.
Agnes leteszi a kis kártyát az asztallapra, kettejük közé.
- Ha a szín kékre vált, kész a másolás. Ha ezzel végzett, hozza vissza nekem ezt az eszközt.
A nő ez után ujjait újra a dohányzó asztal lapjához érinti, és valamit rajzol vagy ír, amikor a vörös hajú lány előtt feltűnik egy tranzakciós alkalmazás, a számlálóban pedig egy olyan összeg jelenik meg, ami jóval több, mint Morgana másfél havi keresete.
- Ennek a kompenzációnak a 25%-át most átutalom önnek előlegként. Tegye fel a kártyáját az asztalra! Ha elvégezte a megbízatást, és visszahozta nekem a kívánt adatokat, utalom a fizetés további részét is.
Ha Morgana felteszi a kártyáját az asztalra, az összeg egy pillanat alatt meg is érkezik a számlájára.
- Van kérdése? - néz a lány szemeibe Agnes, miközben ujjait felkecskézett bal térdén kulcsolja össze.

Lassú léptekkel indultam felfedezőútra a szobába, hogy magamba igyam annak minden egyes részletét. Minek lehettek már szemtanúi ezen falak? Megbízások, komoly tárgyalások, netán gyilkosságok? Az talán nem, nem hinném, hogy ezen falak valaha is láttak vért, azt nem itt intézné. Nehéz kitakarítani a kárpitból a vért, a padlószőnyegről már nem is beszélve…
Hideg, határozott szavak vontak vissza a valóságba, melyre a nő felé fordultam. Határozott megjelenés, ahogy a szavai is elárulták.
- Önnek is szép estét, Miss Nacht! – jelent meg egy halvány mosoly a szám szélén – Látom szükségtelen részemről a bemutatkozás… – jegyeztem meg, majd helyet foglaltam a kanapén. Jó kutya! Bizonyára kedveli, ha úgy történnek a dolgok, ahogy ő azt eltervezte. És ki vagyok én, hogy keresztbe húzzam a számításait. Lényegre törő és nem tesz fölösleges udvariassági köröket, elég gyorsan belekezd a feladat felvázolásában.
Tekintetem az asztallapon megjelenő képre szegeződik, miközben hallgatom a nő beszámolóját a látottakról. Majd újabb kép és újabb. Rendületlenül figyelek, hiszen úgy érzem mindez fontos lehet a jövőre nézve. Legalábbis a közeljövőre… „KNA” nem mond számomra semmit ez a pár betű. De az elhangzottak alapján ez nem is szükségszerű. De miért pont én? – merülne fel bennem az egyszerű kérdés, ha a válasz nem lenne oly egyszerű. Új és ismeretlen arc vagyok a városban. Még…
A beszámoló végeztével előveszem a kártyám és az asztallap fölé helyezem, majd a mozdulat egy pillanatra megáll a levegőben és a nőre szegezem tekintetem.
- Nem kell a pénz. Egy szívesség kell nekem majd a megfelelő időben és helyen. Ha így is érdeklem, nincs kérdés – zárom le a témát és emelkedem fel a kanapéról. Kezem a nő felé nyújtom, hogy ebből kézfogás lesz avagy a chipet kapom meg ez már rajta múlik…

- Egy szívesség.
Agnes van den Nacht felhúzza a szemöldökét.
- Miss Riley, ön nem ismer még engem elég jól - mondja Agnes, enyhén oldalra billentett fejjel. - Szívességi alapon a szövetségeseimmel szoktam üzletelni. Ön szeretne a szövetségesem lenni talán? - kérdi a nő, le sem véve a pillantását a másikról. - Nem ismerem még magát, ám jókat hallottam a képességeiről és magam is szemtanúja voltam, ahogy az embereket... menedzseli. Ezért esett önre a választásom.
Agnes egy pillanatnyi szünetet tart.
- Mire van szüksége? Ellenlábasa van, akit félre kéne tenni? Feljebb szeretne jutni a ranglétrán? Be szeretne szerezni valamit, amit amúgy nem szabadna? Szeretné, ha valaki eltűnne? Netán szeretné, ha megvédenék valakitől? Ez mind megoldható.
Agnes arca mintha egy pillanatra megenyhülne ekkor. Olyasmi ez, mint másoknál a mosoly.
- Nézze, Miss Riley. Ön, azt hiszem, még nagyon új ebben a városban. Bármikor jól jöhetnek önnek erős barátok, akik segíthetik az útján. Én például nyitott vagyok bármilyen új üzleti kapcsolat lehetőségére... Ám én megkövetelem a tökéletességet másoktól is, úgy, mint magamtól. Szóval elmondom, hogy hogyan fogjuk ezt lejátszani. Ön végrehajtja a feladatát tökéletesen, hiba és nyom nélkül. Mi nem is beszéltünk, maga nem is járt a rendőrkapitány házában, és általában, egyikünknek sincs semmi köze a rendőrfőnökhöz. Ha visszatért és átadta a küldeményt, kívánhat tőlem valamit. Természetesen, valami ésszerű szívességet. Ha pedig minden jól halad, a későbbiekben megismételhetjük a kölcsönösen hasznos együttműködést.
Agnes hagyja, hogy a lány feldolgozza a hallottakat, és ha ezek után is nyújtja a kezét, Agnes megrázza azt. Egy hideg kéz határozott, egyszerű szorítása.

Rezzenéstelen arccal hallgattam végig a nőt. Hideg, mint a jég. Vajon a jégpáncél alatt rejtőzhet valami egyéb vagy az évek során az is meghalt benne, úgy mint az ellenségei?Végül is ez számomra teljességgel mindegy, hiszen én itt jelenleg még csak egy elhanyagolható eszköz vagyok…
- Ami azt illeti igaza van – kezdtem bele ugyanazzal az érzelemmentes hangnemmel, mint Ő tette az imént – Ostobaság lenne azt állítanom, hogy az elmúlt pár perc alapján bármennyire is ismerem Önt. Tartok tőle, ha hosszú távú lesz köztünk az üzleti kapcsolat akkor sem mondhatom majd el, hogy jól ismerem. Ami pedig azt illeti, hogy mit szeretnék rég nem számít, legalább is amióta beléptem ide, egész biztos nem… - emeltem meg némileg a szemöldököm és mértem végig a nő arcát – viszont szeretném a helyzetből számomra is a legjobbat kihozni. Szóval veheti úgy, hogy a feladat elvégezve – ráztam meg határozottan a kinyújtott kezet.
- Esetleg van valami, amit tudnom kellene még a rendőrfőnökről? Kedvenc szórakozóhely, ahol fellelhető, esetleg honnan rendeli a lányokat? Mint mondta, elég új vagyok a városban és egyelőre nincsenek meg a megfelelő forrásim, szóval időt takarítana meg, nem csak nekem…