Név: Agnes van den Nacht
Faj: Ember (europid, fehér európai)
Nem: Nő
Kor: 27 év
Jellem: „Sötét protestáns hercegnő” – Erős, fegyelmezett alvilági vezér
Külső:
Test: Átlagos (kb. 170 cm) magasság, sötétbarna, hosszú haj, világos fehér bőr, kék szemek. Vékony testalkat, átlagos, egészséges, felnőtt női test, (kb. 60 kg tömeg, kb. 75B mellkas-emlő térfogat, 17% testi zsírtartalom arány, 60-90 d/p pulzus, 110/80 vérnyomás) az átlagos női fizikum alsó határa körül. Alacsony testtömege és vérnyomása miatt nehezen bírja a hideget, azonban rendszeres futásnak köszönhetően jól bírja a fizikai megterhelést. Immunrendszere erős, anyagcseréje hatékony – minimális a hízási hajlandóság.
Megjelenés: Visszafogott, elegáns. Személyisége kifejeződik öltözködésében. Teste ápolt, ruhái drágák ám nem márkásak. Semmilyen szexualitás nem hangsúlyozódik ki a megjelenésében. A praktikus fehérneműt munkáját nem gátló és céltudatos öltözék követi, amire a nő rendszeresen kosztümöt, kardigánt, kiskabátot is vesz. Az utcán ezt még egy elegáns posztókabát, vagy alkalomtól és időjárástól függően vékony szövetkabát, vagy bőrkabát és sál követi. A legmelegebb időben is szinte mindig két réteg ruhát visel a felsőtestén. Ennek egyik oka, hogy alacsony vérnyomása miatt könnyen elkezd fázni, a másik, hogy nem célja felkelteni a szexuális vonzalmat maga iránt – nem szereti, ha a mellkasát nézik és nem a szemeit, ha beszél valakivel. Haját kiengedve, vagy hátul egy copfba fogva hordja. Természetes szépségét nem takarja el különösen, azonban egyáltalán nem hangsúlyozza ki. Sminket rend szerint nem hord, csak ha a társadalmi konvenciók ezt kifejezetten megkívánják, ám akkor is egy elegáns s minimalista szemfestésre korlátozza az arcfestéket.
Személyiség: Agnes erős, fegyelmezett, szigorú személyiség. Nem dohányzik és ritkán fogyaszt alkoholt, első ránézésre szenvedélyektől mentes, fagyos, érzelemmentes nőnek tűnik. Azonban erősen vonzódik a hatalomhoz, élvezettel tölti el, ha mások a parancsait követik. A hatalomban a tökéletességet is keresi, mondhatni a művészi érzéket. Agnes a XXI. század emancipált nőjének egy sötét aspektusa. Alvilági vezetőnőként nem más, mint egy sikeres manager, üzletvezető, befektető, vezér. Nem az alfanőstény fajta, és messze nem a femme fatale. Agnes személyisége mondhatni első sorban aszexuális. Vágyai, elsődleges motivációi leginkább emberiek, és csak utána nőiesek. Alvilági vezérként posztjából hiányzik mindenfajta szexuális telítettség, nem csak, hogy nem él vissza túlnyomórészt férfi kollégái szexuális vonzalmával, hanem a legtöbbször egyenesen kerüli a férfi-női szexualitás szintjét. Ezért lényegre törő, karakán, szigorú viselkedését sokszor frigidnek veszik, vagy leszbikusnak vélik. Agnes azonban a maga módján a protestáns gondolkodásmódnak egy sötét változatát követi. A törvényi kereteket tökéletesen figyelmen kívül hagyja, azonban a saját szabályrendszerét ugyanolyan tökéletességgel követi. A szemében a legfontosabb virtusok az intelligencia, a fegyelem, a kreativitás, a bátorság, a megrendíthetetlenség, kompromittálhatatlanság, a maximalizmus, a szorgalom és a gerincesség. Ezért Agnes nem törvénytelen karakter, hanem egy olyan személyiség, mint a kora újkori Európa harcos protestáns hercegei – a maga útját járja, és a magasabb törvényeknek engedelmeskedve az emberek között ő maga alkotja a szabályokat. Agnes gondolkodásmódjában központi szerepet játszik egyfajta hadi becsület, ami azt jelenti, hogy bár szemrebbenés nélkül képes embert ölni, azonban az erkölcsi értékeket az ellenfeleiben is elismeri, és az erkölcstelenséget, értéktelenséget a saját embereiben is megveti. Képes rá, hogy egy alvilági összecsapás után a saját soraiból főbe lője a gerinctelen, értéktelen katonáit, és likvidált ellenfele emberei közül beemelje soraiba a megfelelőeket.
Agnes gondolkodásmódjában van néhány sarkalatos pont, amit vezérként mindig követ. Soha, semmilyen körülmények között sem bánt gyerekeket. Ezt egy olyan főben járó bűnnek tartja, a nemi erőszakkal együtt, amiért bárkit kérdezés nélkül főbe lő. A család szentsége előtte sérthetetlen és soha nem bánt senkit ok nélkül. Agnes gondolkodásában ugyanis a civil lakosság alattvaló, üzletfél, kliens, vagy egyszerűen, semleges kívülálló. A törvény ellene forduló erői és konkurens alvilági, gazdasági erők jelentik a harcoló ellenfeleket számára, és velük minden körülmények között kőkeményen felveszi a küzdelmet. Azonban senki sem lesz ellenség addig, amíg okot nem ad rá. Aki pedig megszegi a becsületkódexet, annak meg kell halnia. Agnes mindenkit, akit halálra ítél, maga végez ki. Egyszerű módon, kézrándulás és szemrebbenés nélkül, homlokon lövés által.
Intellektus: Magas. Agnes jó deduktív-kognitív képességei, gyors észjárása lehetővé teszik a mindennapos gondolkodást. Azonban nem az elméleti tudás embere, semmilyen tudományos aspirációja nincs.
Érzelmi intelligencia: Közepes. Agnes a maga kérlelhetetlen, sarkalatos gondolkodásában az erények és az erénytelenségek egész sorát képes felsorolni, ám érzelmileg sokszor diszfunkciós. A szexuális közeledést sokszor nem tudja megfelelően kezelni, vagy egyenesen figyelmen kívül hagyja, és a gyengéd érzelmei az emberek legnagyobb része, főleg a beosztottjai előtt rejtve, szinte hibernálva vannak. Nagyon kevés emberrel tud igazán közeli, személyes kapcsolatot kialakítani és fenntartani. A hatalomvágy előtte is elfedi a mélyebb emberi érzelmeket. A kérdés az, hogy túl késő lesz-e, amikor ráébred a saját emberi igényeire és felfedezi magában a vágyat, hogy szeressék.
Akaraterő: Nagyon magas. Személyiségének egyik alapja az akaraterő
Karizma: Nagyon magas. Agnes született vezető.
Adottság:
Zseniális tehetség – Uralkodás/Vezetés (1 pont)
Zseniális tehetség – Üzleti érzék (1 pont)
Foglalkozás: Alvilági vezér. A hivatás keveréke a hadúrnak és a menedzsernek. Tartalmazza az üzletvezetői jártasságokat (tárgyalási készség, alkudozás, pénzügyek, stb.) és a fegyveresek vezetőjének ismereteit (emberismeret, taktika, fegyverhasználat, stb.)
További jártasságok:
Uralkodás/Vezetés (4 – Zseniális)
Üzleti érzék (4 – Zseniális)
Angol nyelv (3 – Profi)
Magyar nyelv (2 – Alap)
Kínai nyelv (2 – Alap)
Általános műveltség (2 – Alap)
Sport (Futás) (1 – Felületes)
Háttér: Hatalom (Alvilági vezér) 3 pont
Tulajdon: Alvilági gazdasági üzletszervezet. Három fő üzleti motorja van: Az importtermékek forgalmazása, (csempészet) a stratégiai biztonsági, rendfenntartási funkciók privatizált ellátása (különböző szórakozóhelyek, egyéb intézmények védelme, védelmi pénzek szedése) és privát biztonsági szolgáltatások. (testőrök, biztonságiak)
Neo-indusztriális, tágas, kényelmes, elegáns lakás egy bérelt raktárépület átalakított, felső iroda-szintjén. Theodore, a személyi testőr egy szinttel Agnes alatt lakik.
Bérelt, oldtimer kivitelezésű elektromos kocsi.
Elegáns, .45-ös, hosszú csövű pisztoly, 12 tölténnyel a tárban.
Irodai, elegáns, mindennapi ruhák üzlethez, munkához közösségi eseményekhez.
Személy konzol, (számítógép) mikrokonzol, (mobil kommunikációs eszköz) elegáns fa bútorok, bárpult, bárszekrény, whiskey, pálinka, sör, bor, stb.
Ízlésesen felszerelt lakás. Minden Agnes különböző cégeinek a nevén van, adóból leírva.
Előtörténet:
Hollandia elsüllyedt.
Elsüllyedt, legalábbis a négyötöde. És akkor egy kislány lelkének a négyötöde is elsüllyedt. Valamit elöntött a tenger és az óta is a hűvös vizek sötét mélyén van, feltáratlanul. Csak a rideg csúcsok látszanak ki a hullámok felett.
Agnes van den Nacht hat éves volt, amikor a családjának menekülnie kellett, amikor egy egész országnak menekülnie kellett. Csak kevesen maradtak ott, és kevesen vannak, akik ma is küzdenek a sekély, part menti tenger kiszorításával. A tenger hajózhatatlan, a városok, a gyárak, az ipartelepek, stadionok, a víz alatti erdők elsüllyedt kísértetvilága megakaszt, feltartóztat, meglékel mindenféle hajót, ami arra jár. Csak kevés maradt életben a virágzó országból, és az a kevés is csak a legkeményebb ellenállók makacs tábora által van fenntartva. Pont úgy, mint Agnes szíve is. Kemény, sötétbe süllyedt, ellenálló és a legmélyéig csontosan protestáns.
A van den Nacht név egykor becsületet, szorgos polgári életmódot, jó életet, szabadságot, megbecsülést jelentett. Az egykori lengyel alföld sivatagában viszont élni kellett, ahogy lehetett. A van den Nacht család sok polgártársukkal együtt csak eddig jutott el. A sztyepp és a sivatag határán leélt évek mély ráncokat vájtak a szülők arcába, és végül már nem tudtak dolgozni tovább. Valahogy túl kellett élni. Úgyhogy Hans, a legidősebb fiú a bűnözés talajára lépett. Először kicsiben csempésztek vizet. A fejadagok nyomorultul alacsonyak voltak és a víz ára a feketepiacon egyre hatalmasabbra szökött. Aztán elkezdődtek az első bandaháborúk, és a rövid ideig tartó felvirágzás véget ért. Hans meghalt. Egyszerűen mellkason lőtték és elvitték az áruját a riválisok. A nővére, Anna karjában halt meg. Anna pedig nekiállt leszámolni. A kis Agnes és Peter csak tizenhat és tizennégy évesek voltak, amikor már téglát cipeltek iskola után, maltert kevertek, tették, amit tenniük kellett, mert kellett a pénz. Anna pedig fegyvereket szerzett és barátokat, és megölte az öccse gyilkosait. Nem lett tőle enyhébb a fájdalom, de a piacot visszaszerezték, és élni kellett. Hol volt már akkor Hollandia, a szabadság és a becsület? Az embernek végül csak a gerincesség és az egyenesség marad. Teszi, amit tennie kell, mert a családnak élnie kell.
Aztán elköltöztek, végre. Dél felé. A Kárpátokon belülre kerültek, és ismét felderengett a békés, polgári élet képe. Egy ideig feketén dolgoztak, sefteltek, csempésztek, de aztán az élet jobbra fordult. Anna összejött egy gazdag, tanult, odaadó férfival, aki mellett végre elfelejthette a fájdalmat. A szülők végre rendes nyugdíjat kaptak, és megbékélhettek sorsukkal. A lány még mindig szerette a testvéreit, de érezte, hogy Anna és Peter világa már más. Anna letette a fegyvert és megbékélt a múltjával. Oda akarta szoktatni Agnes-t is, beleszoktatni a polgári életbe, visszailleszteni Európába. Ám Agnes-nek ez nem ment. Olyan régen volt Hollandia. Olyan régen, hogy Agnes nem is igazán emlékezett a házukra már. Szülei boldog, fiatalos arca is elfakult, csak a fájdalomtól terhelt arcuk maradt meg neki, és amikor rájuk nézett, már nem látta az egykor erős és jóképű férfit, és szép, okos feleségét. Agnes-nek a téglacipelés, a szenvedés maradt meg, és az, hogy jó az, ha az embernek hatalma van. És Peter? Peter még kevesebbre emlékezett a gyerekkorából, ám most mégis megtalálta a helyét. Egyetemre került. Barátai lettek. És Agnes egy adott pillanatban arra eszmélt rá, hogy az öccse szégyelli a múltjukat. És mivel úgy látta, hogy középső nővére a mőltban ragadt, szégyellte őt is.
És Agnes lassan rájött, hogy nem a szenvedés és az évek küzdelme az oka annak, hogy ki ő. Rájött, hogy a belsője mindig is olyan volt, amilyen, és a környezete csak ok volt, amiért olyan lehet, ami. Céltudatos, és kemény. Aki szemöldökét felvonva áll a szentimentalitás előtt, aki van olyan bátor, hogy megtegye a következő lépést, és aki fel tudja emelni a fegvert, ha fel kell.
Amikor a szüleik mentális intézetbe kerültek, Agnes többé nem tudott közösséget vállalni a polgári világgal, amiben a testvérei éltek. Így hát jegyet szerzett Antarktiszra, és elindult Hajnalváros felé. Úgy érezte, két testvére felsóhajtott, amikor otthagyta őket a Kárpát Föderációban. Talán jobb is így. Anna és Peter most teljes polgári életet él, és Agnes nem is tagadja, hogy ennek örül, valahol belül. Ám a testvérei csak annyit tudnak róla, hogy vállalkozó Antarktiszon, a messzi Hajnalvárosban, és ennyi elég is. Agnes csak egy tarisznyával érkezett Hajnalvárosba. Egy oldaltáskával, és nem volt nála más, épp csak elég pénz pár heti életben maradásra. Ám Agnes pontosan tudta, hogy ugyanúgy elég lesz neki az az egy tarisznya, mint ahogy az őseinek elég volt a tarisznya az oldalukon a spanyolok ellen.
Protestáns szívósság, tartás, bátorság és kemény munkamorál. Ez segítette Agnes-t az alvilág köreiben előkelő pozícióba. Jó árakat szabott a klienseinek, korrekt és következetes bánásmóddal állt az üzletfeleihez, kiválogatta magának a legjobb embereket, és jól megfizette őket. Sokat kellett dolgozzon, de a tehetséges gazda maga megy elöl a szántásban, és jobban kizsákmányolja magát, mint bármelyik napszámosát. Az ellenfelek megpróbálták kiszorítani őt. Volt, aki gyengének tartotta, mert nő, volt, aki mást is akart tőle, miután legyőzte. Agnes kivétel nélkül megölte minden konkurensét. Hajnalváros nem nagy hely a szervezett bűnözés számára. A Smaragdházy-ak – Agnes legnagyobb elismerésére – keményen kézben tartják a rendet, és mégis egy élhető várost tartanak fenn. Aki ki akarja kerülni a törvényt, vagy át akarja lépni a kereteket, annak észnél kell lennie, mert különben bedarálja a rendszer. De azért hat millió ember mégis csak hat millió és tökéletes édenkert nincs. Mindig van valami, ami jól jönne egyeseknek, és mindig vannak olyanok, akik többet fizetnének azért, amit a törvény nem enged. Mindig vannak olyanok, akik az éjszakán akarnak uralkodni. És vannak olyanok, mint Agnes, akik ezeket az embereket fejbe lövik. A legjobb pandúr a rablóból lesz. Ha pedig az egyik rabló átveszi a pandúr helyét ott, ahova a törvény keze nem ér el, akkor az már karrier a javából.
Agnes pedig elérte, hogy Ninivéből kiszorítsa a konkurenseket. A három életképes vállalkozásból nem csak, hogy a sajátját felvirágoztatta, ám ellenfelei üzletét is átvette. Ezek az ellenfelek az óta a tó fenekén vannak. A Hajnaltó mély, hideg és sötét. Teljes megértésben elférhet a fenekén sok-sok bűnöző egymás mellett. A nép pedig, amíg hagyják élni és boldogulni, becsukja a szemét. A többi negyed persze felhördülne, ha tudnák, mi minden történik Holdvárosban egy éjszaka alatt. De hát a többi negyed lakója leginkább szórakozni jön ide. És akik Ninivébe jönnek, azoknak kifejezetten tetszik, hogy az itt lakók szeme-füle csukva van, amíg jól keresnek. Mert hát, az élet az ilyen. Az életnek mennie kell. És ebben az új Babilonban sokan beszélnek sokfélét. De a business nyelvét mindenki ugyanúgy érti, akárhonnan érkezett. És a business, az mindig business marad.
Mintajáték:
A lány sírása megszaggatta a sikátorra telepedett csendet, meg-megcsukló hangját visszhangozva verték vissza a falak. Furcsa módon, Ninive nyüzsgő éjszakai lüktetése ellenére pont akkor, abban a sikátorban nem járt senki.
Agnes van den Nacht lazán, ám kihúzott háttal, méltóságteljesen támaszkodott a nyitott sportkocsinak, posztókabátját karba font karjai fogták össze a mellkasán, sálja lazán volt átvetve az álla alatt. A doktornő simogatta a lány takaróba bugyolált vállait, és megkockáztatott egy-egy pillantást Agnes felé, amiben sok minden volt, de főleg az, hogy „Agnes, ez a lány már éppen elégnek volt kitéve ma éjszaka, hagyd békén szegényt!”
Agnes alapvetően nem tűrte az engedetlenséget, de Eleonóra nyíltan elismert alkalmazottja volt. Nem az egyik cégének a beosztottja, hanem a személyes embere, a kísérete tagja. Nagyra becsülte a doktornő kötelességtudatát és akaraterejét, ami felbátorította, hogy vele, Agnes-szel is vitába szálljon. Ezért képes volt megbocsátani neki a kisebb engedetlenségeket, és most úgy csinált, mintha nem látná Eleonóra rosszalló pillantásait.
A két nő Agnes lábai előtt volt. A sztriptíztáncos megtörten, kisírt szemekkel, elkenődött szemfestékkel ült a földön, a doktornő pedig mellette guggolt, összefogva rajta a plédet, bátorítóan simogatva a lány vállát. A férfiak félkörívben fogták körül a helyszínt. Körülbelül tízen voltak. A klub hátsó ajtajának támaszkodva pedig a pocakos halálra sápadt tulajdonos állt, és két sztriptízlány, vacogva, megrettenten, vállukra kanyarított kiskabátban. A fal mellett négy férfi térdelt, tarkóra tett kézzel. Nem kellett különös őrizet, Agnes fegyvertelen alakja elég volt, hogy meg se merjenek mozdulni.
- És aztán mi történt? – kérdezte Agnes nyugodt, lényegre törő hangon.
- Aztán… követett a színpadra… - mondta szipogva a lány – és én megpróbáltam ellökni magamtól, de ő megütött…
Agnes emberei ekkor összenéztek, majd egyöntetűen a szőke, hetyke arcú társukra, akinek magabiztos arckifejezése egyre inkább tűnőben volt. Steve csak nyelt egyet. Agnes felé sem nézett.
- Ez akkor volt, amikor az embereim behatoltak?
- Nem, asszonyom… akkor már… övék volt a klub… - a lány hüppögött – és én… indultam volna átöltözni… sokat… sokat… sokat dolgoztam az éjjel… és akkor ragadott meg, de én fel akartam futni a színpadra, és akkor ő megütött, és fellökött…
Steve újra nyelt egyet. Dühösen akart nézni a lányra, rákiabálni, hogy „hallgass, ribanc”, ám nem tudta levenni a szemét Agnes nyugodt, érzelemmentes arcáról.
- És utána mi történt?
- És aztán… felrángatott… a nyakamnál fogva… és bevitt a privát kabinba… alkoholszaga volt… és… és… letépte a ruhámat…
Steve körül két lépésre húzódtak kollégái. Már ismerték a folytatást.
A lány ekkor csak elkezdte rázni a fejét.
- Minél hamarabb túl leszünk rajta, annál hamarabb kerülhetsz valami biztonságos és meleg helyre – suttogta a fülébe Eleonóra, a doktornő, és megkockáztatott még egy rosszalló pillantást Agnes felé.
- Utána mi történt? – kérdezte Agnes türelmesen.
- Akkor… akkor ő… - szipogott a lány – belém hatolt…
A kis sikátorra kínos csend nehezedett. A fegyveres férfiak tanácstalanul pillantottak egymásra és Steve-re, aki teljesen elsápadt. Meg volt rettenve. Még nem rég volt Agnes biztonsági cégének a tagja, és csak sejtette, hogy a nő mire képes.
A klub tulajdonosa a földre szegezte a pillantását. A két másik sztriptízlány a szája elé kapta a kezét és egészen közel húzódtak egymáshoz.
- És utána?
- Újra… és újra… és összeszorítottam a fogam… és… és akkor egyszer leszállt rólam… és Will volt ott… és elkezdtek verekedni… Will mentett meg… Kirúgta Will-t a kabinból… és utána ment… hallottam, hogy verekednek… én pedig csak a kanapén voltam… és sírtam… és féltem…
Agnes felpillantott Steve-re. A vállas, szőke amerikainak nem csak, hogy eltűnt a fölényes vigyora, de mostanra teljesen meg volt rettenve.
A nő érzelemmentesen nézett a szemébe, és Steve lesütötte a pillantását. Agnes ekkor elfordította a fejét és az említett Will-t vette szemügyre. A négy legyőzött férfi közül a legkisebb volt az említett. Ázsiai, alacsony, és az arcát kék foltok takarták, a szája fel volt repedve. Agnes akkor lépett be a klubba, amikor Steve éppen a lépcsőn rúgta le a fele akkora termetű férfit az emeletről. Will fél szemén nem látott ki egy monoklitól, ám a másikkal állta a nő pillantását.
Agnes ekkor újra a sztriptíztáncosra pillantott. A lány szőke haja kócos volt, és nem tudta visszatartani a zokogását.
- Eleonóra – mondta parancsoláshoz szokott hangján a főnöknő – vidd be a lányt kórházba, a saját hatáskörünkön belül vizsgáld ki, és juttasd be egy gyógycenterbe a hétvégére a Szigetre. Mi is a neved?
- Jenn… Jenn… Jennifer, asszonyom…
- Jennifer, a hétvégét felépüléssel töltöd, aztán két hét fizetett szabadságot kapsz. Utána visszajössz dolgozni a rendes időben.
A lány csak bólogatott. Eleonóra már felsegítette volna, ám Agnes csak annyit mondott:
- Még nem végeztem.
Újra Steve-re emelte a pillantását.
- Theodore.
- Igen, Agnes. – A két méter tíz centi magas fekete férfi megnyugtató, bársonyos mély hangja tiszteletteljes volt. Csak egy-két ember hívhatta a főnöknőt a keresztnevén, mint Theodore, vagy Eleonóra.
A nő oda sem nézve mellette álló hadnagyára, csak kitartotta nyitott kezét. Le sem vette a szemét Steve-ről. Theodore szó nélkül a tenyerébe nyomta a .45-ös pisztolyt. A fegyver különösen hosszú csövű volt, matt fekete, egyszerű és elegáns.
- De asszonyom… én csak… de hát ez egy… kérem…. többé nem fogok… - kezdett el kétségbeesetten mentegetőzni Steve. Arcán immár végérvényesen eluralkodott a félelem.
Agnes felé fordította a fegyvert és homlokon lőtte a férfit. A dörrenés felrázta a sikátor csendjét, a torkolattűz sárgára festette a falakat. Vér fröccsent ívben, és az izmos, szőke férfi elhanyatlott, tompa dobbanással omolva a földre. A vértócsa rohamosan terjedt el körülötte, visszatükrözve a város fényeit.
Agnes könnyedén ellökte magát az autótól, és felfele fordított fegyverrel odasétált a két álldogáló sztriptíztáncoshoz. Az egyikük, magas, rövid hajú, félvér fekete lány, nyakán zúzódásokkal álldogált, halántékán, karjain, combján különböző stádiumú, gyógyulóban lévő, lila foltokkal.
Agnes csak kérdően nézett rá.
A lány lesütötte szemét.
- János… -biccentett a négy térdelő férfi felé. – A motoros bajusszal. Ő szokott eljönni begyűjteni a védelmi pénzt… és mást is…
A félvér lány védekezően fonta össze a karjait, továbbra is lesütött tekintettel.
Agnes odasétált a négy térdeplő férfihoz. Ketten reszketve pillantottak össze. János, a nagydarab, tetovált férfi a motoros bajusszal és szakállal csak nézett maga elé, Will, az akaratos kis ázsiai pedig továbbra is egyenesen Agnes arcába nézett.
Agnes megállt János előtt. A férfi köpött egyet, majd felnézett a nőre. Agnes főbe lőtte. A második dörrenés is ugyanolyan idegenül hasított bele az éjszakába, mint az első, a vér ráfröccsent a mellette térdeplőkre, a nagy, izmos test pedig tehetetlenül zuhant hátra.
A nő tovább lépett. Végignézett a két reszkető férfin.
- Veletek semmi dolgom sincs. Mehettek.
A két férfi hitetlenül nézett össze, majd tanakodva leengedték a kezeiket. Újra összenéztek, felálltak, majd köszönés nélkül eliramodtak. Egyedül a kis ázsiai maradt a földön térdelve.
Agnes elé lépett, égnek fordított fegyverrel.
- Megtámadtad az egyik emberem.
Will akaratosan, dacosan állta a tekintetét épen maradt fél szemével.
- Az volt a főnököd utasítása, hogy álld a helyed, és megtetted. Összeverekedtél egy nálad kétszer nagyobb amerikaival, aki teljesen összevert.
Az ázsiai csak bólintott és továbbra is állta a nő pillantását.
- Fel vagy véve. Mostantól nekem dolgozol.
A klub tulajdonosa és a sztriptízlányok értetlenül néztek össze, de Agnes emberei már megszokták, hogy azért kapják a kényelmesen magas fizetésüket, hogy vakon kövessék főnöknőjük parancsait és gondolkodás nélkül fogadják el a döntéseit.
Agnes van den Nacht végül odasétált a klub tulajdonosához.
- Jean mennyit kért havonta?
A pocakos férfi nyelt egyet, a nőre nézett, és újra lepillantott a földre.
- Huszonöt százalékot.
- Rossz üzletpolitika – csóválta Agnes a fejét. – Én húsz százalékot kérek. Minden hónap elsejére. Pontosan. A késést… Nem szeretem.
A nő tartott egy kis szünetet. Nem fenyegetőzött, és nem fitogtatta a hatalmát. Épp csak egy pillanatnyi szünet elég volt. A klub tulajdonosa nyelt egyet és bólintott.
- Az embereim közül valaki mindig itt lesz, és senki sem fogja bántani önt. Ha mégis bárki fenyegeti, vagy bántalmazza önt vagy az alkalmazottait, akkor megbánja. A ma esti károk le lesznek vonva az első havi árból. Van kérdése?
- Nincs, hölgyem…
- Akkor végeztünk. Öröm volt üzletet kötni magával – nyújtotta Agnes a kezét.
Majd megfordult, és elindult az autója felé. Az oldtimer-kivitelű elektromos kocsi ajtaja hangtalanul nyílt kecses ujjai alatt.
- Juan, hívd a takarítókat. Pierre, maradj itt segíteni Juan-nak. Theodore, mehetünk.
Faj: Ember (europid, fehér európai)
Nem: Nő
Kor: 27 év
Jellem: „Sötét protestáns hercegnő” – Erős, fegyelmezett alvilági vezér
Külső:
Test: Átlagos (kb. 170 cm) magasság, sötétbarna, hosszú haj, világos fehér bőr, kék szemek. Vékony testalkat, átlagos, egészséges, felnőtt női test, (kb. 60 kg tömeg, kb. 75B mellkas-emlő térfogat, 17% testi zsírtartalom arány, 60-90 d/p pulzus, 110/80 vérnyomás) az átlagos női fizikum alsó határa körül. Alacsony testtömege és vérnyomása miatt nehezen bírja a hideget, azonban rendszeres futásnak köszönhetően jól bírja a fizikai megterhelést. Immunrendszere erős, anyagcseréje hatékony – minimális a hízási hajlandóság.
Megjelenés: Visszafogott, elegáns. Személyisége kifejeződik öltözködésében. Teste ápolt, ruhái drágák ám nem márkásak. Semmilyen szexualitás nem hangsúlyozódik ki a megjelenésében. A praktikus fehérneműt munkáját nem gátló és céltudatos öltözék követi, amire a nő rendszeresen kosztümöt, kardigánt, kiskabátot is vesz. Az utcán ezt még egy elegáns posztókabát, vagy alkalomtól és időjárástól függően vékony szövetkabát, vagy bőrkabát és sál követi. A legmelegebb időben is szinte mindig két réteg ruhát visel a felsőtestén. Ennek egyik oka, hogy alacsony vérnyomása miatt könnyen elkezd fázni, a másik, hogy nem célja felkelteni a szexuális vonzalmat maga iránt – nem szereti, ha a mellkasát nézik és nem a szemeit, ha beszél valakivel. Haját kiengedve, vagy hátul egy copfba fogva hordja. Természetes szépségét nem takarja el különösen, azonban egyáltalán nem hangsúlyozza ki. Sminket rend szerint nem hord, csak ha a társadalmi konvenciók ezt kifejezetten megkívánják, ám akkor is egy elegáns s minimalista szemfestésre korlátozza az arcfestéket.
Személyiség: Agnes erős, fegyelmezett, szigorú személyiség. Nem dohányzik és ritkán fogyaszt alkoholt, első ránézésre szenvedélyektől mentes, fagyos, érzelemmentes nőnek tűnik. Azonban erősen vonzódik a hatalomhoz, élvezettel tölti el, ha mások a parancsait követik. A hatalomban a tökéletességet is keresi, mondhatni a művészi érzéket. Agnes a XXI. század emancipált nőjének egy sötét aspektusa. Alvilági vezetőnőként nem más, mint egy sikeres manager, üzletvezető, befektető, vezér. Nem az alfanőstény fajta, és messze nem a femme fatale. Agnes személyisége mondhatni első sorban aszexuális. Vágyai, elsődleges motivációi leginkább emberiek, és csak utána nőiesek. Alvilági vezérként posztjából hiányzik mindenfajta szexuális telítettség, nem csak, hogy nem él vissza túlnyomórészt férfi kollégái szexuális vonzalmával, hanem a legtöbbször egyenesen kerüli a férfi-női szexualitás szintjét. Ezért lényegre törő, karakán, szigorú viselkedését sokszor frigidnek veszik, vagy leszbikusnak vélik. Agnes azonban a maga módján a protestáns gondolkodásmódnak egy sötét változatát követi. A törvényi kereteket tökéletesen figyelmen kívül hagyja, azonban a saját szabályrendszerét ugyanolyan tökéletességgel követi. A szemében a legfontosabb virtusok az intelligencia, a fegyelem, a kreativitás, a bátorság, a megrendíthetetlenség, kompromittálhatatlanság, a maximalizmus, a szorgalom és a gerincesség. Ezért Agnes nem törvénytelen karakter, hanem egy olyan személyiség, mint a kora újkori Európa harcos protestáns hercegei – a maga útját járja, és a magasabb törvényeknek engedelmeskedve az emberek között ő maga alkotja a szabályokat. Agnes gondolkodásmódjában központi szerepet játszik egyfajta hadi becsület, ami azt jelenti, hogy bár szemrebbenés nélkül képes embert ölni, azonban az erkölcsi értékeket az ellenfeleiben is elismeri, és az erkölcstelenséget, értéktelenséget a saját embereiben is megveti. Képes rá, hogy egy alvilági összecsapás után a saját soraiból főbe lője a gerinctelen, értéktelen katonáit, és likvidált ellenfele emberei közül beemelje soraiba a megfelelőeket.
Agnes gondolkodásmódjában van néhány sarkalatos pont, amit vezérként mindig követ. Soha, semmilyen körülmények között sem bánt gyerekeket. Ezt egy olyan főben járó bűnnek tartja, a nemi erőszakkal együtt, amiért bárkit kérdezés nélkül főbe lő. A család szentsége előtte sérthetetlen és soha nem bánt senkit ok nélkül. Agnes gondolkodásában ugyanis a civil lakosság alattvaló, üzletfél, kliens, vagy egyszerűen, semleges kívülálló. A törvény ellene forduló erői és konkurens alvilági, gazdasági erők jelentik a harcoló ellenfeleket számára, és velük minden körülmények között kőkeményen felveszi a küzdelmet. Azonban senki sem lesz ellenség addig, amíg okot nem ad rá. Aki pedig megszegi a becsületkódexet, annak meg kell halnia. Agnes mindenkit, akit halálra ítél, maga végez ki. Egyszerű módon, kézrándulás és szemrebbenés nélkül, homlokon lövés által.
Intellektus: Magas. Agnes jó deduktív-kognitív képességei, gyors észjárása lehetővé teszik a mindennapos gondolkodást. Azonban nem az elméleti tudás embere, semmilyen tudományos aspirációja nincs.
Érzelmi intelligencia: Közepes. Agnes a maga kérlelhetetlen, sarkalatos gondolkodásában az erények és az erénytelenségek egész sorát képes felsorolni, ám érzelmileg sokszor diszfunkciós. A szexuális közeledést sokszor nem tudja megfelelően kezelni, vagy egyenesen figyelmen kívül hagyja, és a gyengéd érzelmei az emberek legnagyobb része, főleg a beosztottjai előtt rejtve, szinte hibernálva vannak. Nagyon kevés emberrel tud igazán közeli, személyes kapcsolatot kialakítani és fenntartani. A hatalomvágy előtte is elfedi a mélyebb emberi érzelmeket. A kérdés az, hogy túl késő lesz-e, amikor ráébred a saját emberi igényeire és felfedezi magában a vágyat, hogy szeressék.
Akaraterő: Nagyon magas. Személyiségének egyik alapja az akaraterő
Karizma: Nagyon magas. Agnes született vezető.
Adottság:
Zseniális tehetség – Uralkodás/Vezetés (1 pont)
Zseniális tehetség – Üzleti érzék (1 pont)
Foglalkozás: Alvilági vezér. A hivatás keveréke a hadúrnak és a menedzsernek. Tartalmazza az üzletvezetői jártasságokat (tárgyalási készség, alkudozás, pénzügyek, stb.) és a fegyveresek vezetőjének ismereteit (emberismeret, taktika, fegyverhasználat, stb.)
További jártasságok:
Uralkodás/Vezetés (4 – Zseniális)
Üzleti érzék (4 – Zseniális)
Angol nyelv (3 – Profi)
Magyar nyelv (2 – Alap)
Kínai nyelv (2 – Alap)
Általános műveltség (2 – Alap)
Sport (Futás) (1 – Felületes)
Háttér: Hatalom (Alvilági vezér) 3 pont
Tulajdon: Alvilági gazdasági üzletszervezet. Három fő üzleti motorja van: Az importtermékek forgalmazása, (csempészet) a stratégiai biztonsági, rendfenntartási funkciók privatizált ellátása (különböző szórakozóhelyek, egyéb intézmények védelme, védelmi pénzek szedése) és privát biztonsági szolgáltatások. (testőrök, biztonságiak)
Neo-indusztriális, tágas, kényelmes, elegáns lakás egy bérelt raktárépület átalakított, felső iroda-szintjén. Theodore, a személyi testőr egy szinttel Agnes alatt lakik.
Bérelt, oldtimer kivitelezésű elektromos kocsi.
Elegáns, .45-ös, hosszú csövű pisztoly, 12 tölténnyel a tárban.
Irodai, elegáns, mindennapi ruhák üzlethez, munkához közösségi eseményekhez.
Személy konzol, (számítógép) mikrokonzol, (mobil kommunikációs eszköz) elegáns fa bútorok, bárpult, bárszekrény, whiskey, pálinka, sör, bor, stb.
Ízlésesen felszerelt lakás. Minden Agnes különböző cégeinek a nevén van, adóból leírva.
Előtörténet:
Hollandia elsüllyedt.
Elsüllyedt, legalábbis a négyötöde. És akkor egy kislány lelkének a négyötöde is elsüllyedt. Valamit elöntött a tenger és az óta is a hűvös vizek sötét mélyén van, feltáratlanul. Csak a rideg csúcsok látszanak ki a hullámok felett.
Agnes van den Nacht hat éves volt, amikor a családjának menekülnie kellett, amikor egy egész országnak menekülnie kellett. Csak kevesen maradtak ott, és kevesen vannak, akik ma is küzdenek a sekély, part menti tenger kiszorításával. A tenger hajózhatatlan, a városok, a gyárak, az ipartelepek, stadionok, a víz alatti erdők elsüllyedt kísértetvilága megakaszt, feltartóztat, meglékel mindenféle hajót, ami arra jár. Csak kevés maradt életben a virágzó országból, és az a kevés is csak a legkeményebb ellenállók makacs tábora által van fenntartva. Pont úgy, mint Agnes szíve is. Kemény, sötétbe süllyedt, ellenálló és a legmélyéig csontosan protestáns.
A van den Nacht név egykor becsületet, szorgos polgári életmódot, jó életet, szabadságot, megbecsülést jelentett. Az egykori lengyel alföld sivatagában viszont élni kellett, ahogy lehetett. A van den Nacht család sok polgártársukkal együtt csak eddig jutott el. A sztyepp és a sivatag határán leélt évek mély ráncokat vájtak a szülők arcába, és végül már nem tudtak dolgozni tovább. Valahogy túl kellett élni. Úgyhogy Hans, a legidősebb fiú a bűnözés talajára lépett. Először kicsiben csempésztek vizet. A fejadagok nyomorultul alacsonyak voltak és a víz ára a feketepiacon egyre hatalmasabbra szökött. Aztán elkezdődtek az első bandaháborúk, és a rövid ideig tartó felvirágzás véget ért. Hans meghalt. Egyszerűen mellkason lőtték és elvitték az áruját a riválisok. A nővére, Anna karjában halt meg. Anna pedig nekiállt leszámolni. A kis Agnes és Peter csak tizenhat és tizennégy évesek voltak, amikor már téglát cipeltek iskola után, maltert kevertek, tették, amit tenniük kellett, mert kellett a pénz. Anna pedig fegyvereket szerzett és barátokat, és megölte az öccse gyilkosait. Nem lett tőle enyhébb a fájdalom, de a piacot visszaszerezték, és élni kellett. Hol volt már akkor Hollandia, a szabadság és a becsület? Az embernek végül csak a gerincesség és az egyenesség marad. Teszi, amit tennie kell, mert a családnak élnie kell.
Aztán elköltöztek, végre. Dél felé. A Kárpátokon belülre kerültek, és ismét felderengett a békés, polgári élet képe. Egy ideig feketén dolgoztak, sefteltek, csempésztek, de aztán az élet jobbra fordult. Anna összejött egy gazdag, tanult, odaadó férfival, aki mellett végre elfelejthette a fájdalmat. A szülők végre rendes nyugdíjat kaptak, és megbékélhettek sorsukkal. A lány még mindig szerette a testvéreit, de érezte, hogy Anna és Peter világa már más. Anna letette a fegyvert és megbékélt a múltjával. Oda akarta szoktatni Agnes-t is, beleszoktatni a polgári életbe, visszailleszteni Európába. Ám Agnes-nek ez nem ment. Olyan régen volt Hollandia. Olyan régen, hogy Agnes nem is igazán emlékezett a házukra már. Szülei boldog, fiatalos arca is elfakult, csak a fájdalomtól terhelt arcuk maradt meg neki, és amikor rájuk nézett, már nem látta az egykor erős és jóképű férfit, és szép, okos feleségét. Agnes-nek a téglacipelés, a szenvedés maradt meg, és az, hogy jó az, ha az embernek hatalma van. És Peter? Peter még kevesebbre emlékezett a gyerekkorából, ám most mégis megtalálta a helyét. Egyetemre került. Barátai lettek. És Agnes egy adott pillanatban arra eszmélt rá, hogy az öccse szégyelli a múltjukat. És mivel úgy látta, hogy középső nővére a mőltban ragadt, szégyellte őt is.
És Agnes lassan rájött, hogy nem a szenvedés és az évek küzdelme az oka annak, hogy ki ő. Rájött, hogy a belsője mindig is olyan volt, amilyen, és a környezete csak ok volt, amiért olyan lehet, ami. Céltudatos, és kemény. Aki szemöldökét felvonva áll a szentimentalitás előtt, aki van olyan bátor, hogy megtegye a következő lépést, és aki fel tudja emelni a fegvert, ha fel kell.
Amikor a szüleik mentális intézetbe kerültek, Agnes többé nem tudott közösséget vállalni a polgári világgal, amiben a testvérei éltek. Így hát jegyet szerzett Antarktiszra, és elindult Hajnalváros felé. Úgy érezte, két testvére felsóhajtott, amikor otthagyta őket a Kárpát Föderációban. Talán jobb is így. Anna és Peter most teljes polgári életet él, és Agnes nem is tagadja, hogy ennek örül, valahol belül. Ám a testvérei csak annyit tudnak róla, hogy vállalkozó Antarktiszon, a messzi Hajnalvárosban, és ennyi elég is. Agnes csak egy tarisznyával érkezett Hajnalvárosba. Egy oldaltáskával, és nem volt nála más, épp csak elég pénz pár heti életben maradásra. Ám Agnes pontosan tudta, hogy ugyanúgy elég lesz neki az az egy tarisznya, mint ahogy az őseinek elég volt a tarisznya az oldalukon a spanyolok ellen.
Protestáns szívósság, tartás, bátorság és kemény munkamorál. Ez segítette Agnes-t az alvilág köreiben előkelő pozícióba. Jó árakat szabott a klienseinek, korrekt és következetes bánásmóddal állt az üzletfeleihez, kiválogatta magának a legjobb embereket, és jól megfizette őket. Sokat kellett dolgozzon, de a tehetséges gazda maga megy elöl a szántásban, és jobban kizsákmányolja magát, mint bármelyik napszámosát. Az ellenfelek megpróbálták kiszorítani őt. Volt, aki gyengének tartotta, mert nő, volt, aki mást is akart tőle, miután legyőzte. Agnes kivétel nélkül megölte minden konkurensét. Hajnalváros nem nagy hely a szervezett bűnözés számára. A Smaragdházy-ak – Agnes legnagyobb elismerésére – keményen kézben tartják a rendet, és mégis egy élhető várost tartanak fenn. Aki ki akarja kerülni a törvényt, vagy át akarja lépni a kereteket, annak észnél kell lennie, mert különben bedarálja a rendszer. De azért hat millió ember mégis csak hat millió és tökéletes édenkert nincs. Mindig van valami, ami jól jönne egyeseknek, és mindig vannak olyanok, akik többet fizetnének azért, amit a törvény nem enged. Mindig vannak olyanok, akik az éjszakán akarnak uralkodni. És vannak olyanok, mint Agnes, akik ezeket az embereket fejbe lövik. A legjobb pandúr a rablóból lesz. Ha pedig az egyik rabló átveszi a pandúr helyét ott, ahova a törvény keze nem ér el, akkor az már karrier a javából.
Agnes pedig elérte, hogy Ninivéből kiszorítsa a konkurenseket. A három életképes vállalkozásból nem csak, hogy a sajátját felvirágoztatta, ám ellenfelei üzletét is átvette. Ezek az ellenfelek az óta a tó fenekén vannak. A Hajnaltó mély, hideg és sötét. Teljes megértésben elférhet a fenekén sok-sok bűnöző egymás mellett. A nép pedig, amíg hagyják élni és boldogulni, becsukja a szemét. A többi negyed persze felhördülne, ha tudnák, mi minden történik Holdvárosban egy éjszaka alatt. De hát a többi negyed lakója leginkább szórakozni jön ide. És akik Ninivébe jönnek, azoknak kifejezetten tetszik, hogy az itt lakók szeme-füle csukva van, amíg jól keresnek. Mert hát, az élet az ilyen. Az életnek mennie kell. És ebben az új Babilonban sokan beszélnek sokfélét. De a business nyelvét mindenki ugyanúgy érti, akárhonnan érkezett. És a business, az mindig business marad.
Mintajáték:
A lány sírása megszaggatta a sikátorra telepedett csendet, meg-megcsukló hangját visszhangozva verték vissza a falak. Furcsa módon, Ninive nyüzsgő éjszakai lüktetése ellenére pont akkor, abban a sikátorban nem járt senki.
Agnes van den Nacht lazán, ám kihúzott háttal, méltóságteljesen támaszkodott a nyitott sportkocsinak, posztókabátját karba font karjai fogták össze a mellkasán, sálja lazán volt átvetve az álla alatt. A doktornő simogatta a lány takaróba bugyolált vállait, és megkockáztatott egy-egy pillantást Agnes felé, amiben sok minden volt, de főleg az, hogy „Agnes, ez a lány már éppen elégnek volt kitéve ma éjszaka, hagyd békén szegényt!”
Agnes alapvetően nem tűrte az engedetlenséget, de Eleonóra nyíltan elismert alkalmazottja volt. Nem az egyik cégének a beosztottja, hanem a személyes embere, a kísérete tagja. Nagyra becsülte a doktornő kötelességtudatát és akaraterejét, ami felbátorította, hogy vele, Agnes-szel is vitába szálljon. Ezért képes volt megbocsátani neki a kisebb engedetlenségeket, és most úgy csinált, mintha nem látná Eleonóra rosszalló pillantásait.
A két nő Agnes lábai előtt volt. A sztriptíztáncos megtörten, kisírt szemekkel, elkenődött szemfestékkel ült a földön, a doktornő pedig mellette guggolt, összefogva rajta a plédet, bátorítóan simogatva a lány vállát. A férfiak félkörívben fogták körül a helyszínt. Körülbelül tízen voltak. A klub hátsó ajtajának támaszkodva pedig a pocakos halálra sápadt tulajdonos állt, és két sztriptízlány, vacogva, megrettenten, vállukra kanyarított kiskabátban. A fal mellett négy férfi térdelt, tarkóra tett kézzel. Nem kellett különös őrizet, Agnes fegyvertelen alakja elég volt, hogy meg se merjenek mozdulni.
- És aztán mi történt? – kérdezte Agnes nyugodt, lényegre törő hangon.
- Aztán… követett a színpadra… - mondta szipogva a lány – és én megpróbáltam ellökni magamtól, de ő megütött…
Agnes emberei ekkor összenéztek, majd egyöntetűen a szőke, hetyke arcú társukra, akinek magabiztos arckifejezése egyre inkább tűnőben volt. Steve csak nyelt egyet. Agnes felé sem nézett.
- Ez akkor volt, amikor az embereim behatoltak?
- Nem, asszonyom… akkor már… övék volt a klub… - a lány hüppögött – és én… indultam volna átöltözni… sokat… sokat… sokat dolgoztam az éjjel… és akkor ragadott meg, de én fel akartam futni a színpadra, és akkor ő megütött, és fellökött…
Steve újra nyelt egyet. Dühösen akart nézni a lányra, rákiabálni, hogy „hallgass, ribanc”, ám nem tudta levenni a szemét Agnes nyugodt, érzelemmentes arcáról.
- És utána mi történt?
- És aztán… felrángatott… a nyakamnál fogva… és bevitt a privát kabinba… alkoholszaga volt… és… és… letépte a ruhámat…
Steve körül két lépésre húzódtak kollégái. Már ismerték a folytatást.
A lány ekkor csak elkezdte rázni a fejét.
- Minél hamarabb túl leszünk rajta, annál hamarabb kerülhetsz valami biztonságos és meleg helyre – suttogta a fülébe Eleonóra, a doktornő, és megkockáztatott még egy rosszalló pillantást Agnes felé.
- Utána mi történt? – kérdezte Agnes türelmesen.
- Akkor… akkor ő… - szipogott a lány – belém hatolt…
A kis sikátorra kínos csend nehezedett. A fegyveres férfiak tanácstalanul pillantottak egymásra és Steve-re, aki teljesen elsápadt. Meg volt rettenve. Még nem rég volt Agnes biztonsági cégének a tagja, és csak sejtette, hogy a nő mire képes.
A klub tulajdonosa a földre szegezte a pillantását. A két másik sztriptízlány a szája elé kapta a kezét és egészen közel húzódtak egymáshoz.
- És utána?
- Újra… és újra… és összeszorítottam a fogam… és… és akkor egyszer leszállt rólam… és Will volt ott… és elkezdtek verekedni… Will mentett meg… Kirúgta Will-t a kabinból… és utána ment… hallottam, hogy verekednek… én pedig csak a kanapén voltam… és sírtam… és féltem…
Agnes felpillantott Steve-re. A vállas, szőke amerikainak nem csak, hogy eltűnt a fölényes vigyora, de mostanra teljesen meg volt rettenve.
A nő érzelemmentesen nézett a szemébe, és Steve lesütötte a pillantását. Agnes ekkor elfordította a fejét és az említett Will-t vette szemügyre. A négy legyőzött férfi közül a legkisebb volt az említett. Ázsiai, alacsony, és az arcát kék foltok takarták, a szája fel volt repedve. Agnes akkor lépett be a klubba, amikor Steve éppen a lépcsőn rúgta le a fele akkora termetű férfit az emeletről. Will fél szemén nem látott ki egy monoklitól, ám a másikkal állta a nő pillantását.
Agnes ekkor újra a sztriptíztáncosra pillantott. A lány szőke haja kócos volt, és nem tudta visszatartani a zokogását.
- Eleonóra – mondta parancsoláshoz szokott hangján a főnöknő – vidd be a lányt kórházba, a saját hatáskörünkön belül vizsgáld ki, és juttasd be egy gyógycenterbe a hétvégére a Szigetre. Mi is a neved?
- Jenn… Jenn… Jennifer, asszonyom…
- Jennifer, a hétvégét felépüléssel töltöd, aztán két hét fizetett szabadságot kapsz. Utána visszajössz dolgozni a rendes időben.
A lány csak bólogatott. Eleonóra már felsegítette volna, ám Agnes csak annyit mondott:
- Még nem végeztem.
Újra Steve-re emelte a pillantását.
- Theodore.
- Igen, Agnes. – A két méter tíz centi magas fekete férfi megnyugtató, bársonyos mély hangja tiszteletteljes volt. Csak egy-két ember hívhatta a főnöknőt a keresztnevén, mint Theodore, vagy Eleonóra.
A nő oda sem nézve mellette álló hadnagyára, csak kitartotta nyitott kezét. Le sem vette a szemét Steve-ről. Theodore szó nélkül a tenyerébe nyomta a .45-ös pisztolyt. A fegyver különösen hosszú csövű volt, matt fekete, egyszerű és elegáns.
- De asszonyom… én csak… de hát ez egy… kérem…. többé nem fogok… - kezdett el kétségbeesetten mentegetőzni Steve. Arcán immár végérvényesen eluralkodott a félelem.
Agnes felé fordította a fegyvert és homlokon lőtte a férfit. A dörrenés felrázta a sikátor csendjét, a torkolattűz sárgára festette a falakat. Vér fröccsent ívben, és az izmos, szőke férfi elhanyatlott, tompa dobbanással omolva a földre. A vértócsa rohamosan terjedt el körülötte, visszatükrözve a város fényeit.
Agnes könnyedén ellökte magát az autótól, és felfele fordított fegyverrel odasétált a két álldogáló sztriptíztáncoshoz. Az egyikük, magas, rövid hajú, félvér fekete lány, nyakán zúzódásokkal álldogált, halántékán, karjain, combján különböző stádiumú, gyógyulóban lévő, lila foltokkal.
Agnes csak kérdően nézett rá.
A lány lesütötte szemét.
- János… -biccentett a négy térdelő férfi felé. – A motoros bajusszal. Ő szokott eljönni begyűjteni a védelmi pénzt… és mást is…
A félvér lány védekezően fonta össze a karjait, továbbra is lesütött tekintettel.
Agnes odasétált a négy térdeplő férfihoz. Ketten reszketve pillantottak össze. János, a nagydarab, tetovált férfi a motoros bajusszal és szakállal csak nézett maga elé, Will, az akaratos kis ázsiai pedig továbbra is egyenesen Agnes arcába nézett.
Agnes megállt János előtt. A férfi köpött egyet, majd felnézett a nőre. Agnes főbe lőtte. A második dörrenés is ugyanolyan idegenül hasított bele az éjszakába, mint az első, a vér ráfröccsent a mellette térdeplőkre, a nagy, izmos test pedig tehetetlenül zuhant hátra.
A nő tovább lépett. Végignézett a két reszkető férfin.
- Veletek semmi dolgom sincs. Mehettek.
A két férfi hitetlenül nézett össze, majd tanakodva leengedték a kezeiket. Újra összenéztek, felálltak, majd köszönés nélkül eliramodtak. Egyedül a kis ázsiai maradt a földön térdelve.
Agnes elé lépett, égnek fordított fegyverrel.
- Megtámadtad az egyik emberem.
Will akaratosan, dacosan állta a tekintetét épen maradt fél szemével.
- Az volt a főnököd utasítása, hogy álld a helyed, és megtetted. Összeverekedtél egy nálad kétszer nagyobb amerikaival, aki teljesen összevert.
Az ázsiai csak bólintott és továbbra is állta a nő pillantását.
- Fel vagy véve. Mostantól nekem dolgozol.
A klub tulajdonosa és a sztriptízlányok értetlenül néztek össze, de Agnes emberei már megszokták, hogy azért kapják a kényelmesen magas fizetésüket, hogy vakon kövessék főnöknőjük parancsait és gondolkodás nélkül fogadják el a döntéseit.
Agnes van den Nacht végül odasétált a klub tulajdonosához.
- Jean mennyit kért havonta?
A pocakos férfi nyelt egyet, a nőre nézett, és újra lepillantott a földre.
- Huszonöt százalékot.
- Rossz üzletpolitika – csóválta Agnes a fejét. – Én húsz százalékot kérek. Minden hónap elsejére. Pontosan. A késést… Nem szeretem.
A nő tartott egy kis szünetet. Nem fenyegetőzött, és nem fitogtatta a hatalmát. Épp csak egy pillanatnyi szünet elég volt. A klub tulajdonosa nyelt egyet és bólintott.
- Az embereim közül valaki mindig itt lesz, és senki sem fogja bántani önt. Ha mégis bárki fenyegeti, vagy bántalmazza önt vagy az alkalmazottait, akkor megbánja. A ma esti károk le lesznek vonva az első havi árból. Van kérdése?
- Nincs, hölgyem…
- Akkor végeztünk. Öröm volt üzletet kötni magával – nyújtotta Agnes a kezét.
Majd megfordult, és elindult az autója felé. Az oldtimer-kivitelű elektromos kocsi ajtaja hangtalanul nyílt kecses ujjai alatt.
- Juan, hívd a takarítókat. Pierre, maradj itt segíteni Juan-nak. Theodore, mehetünk.