A nő ezúttal egyenesen célba vette a férfit a nyomozó alatt, de csak egy röpke kétértelműséget lőtt ki. Eugén nem tud szabadulni a gondolattól, hogy a csábos pillantások és a kacér mozdulatok igenis megtervezetten követik egymást. Olyan óramű pontossággal, mint ahogy ő fejti ki a hatásokat egymás után, hogy kibillentse a másikat és leleplezze.
~ Mint két páncélozott csatahajó, amik metakommunikációs ágyúkkal lövik egymást. ~A nő Ninivét jelöli meg úti célként.
~ Ninivében lakni? Érdekes és újabb színfolt a képben. Miket tartogatsz még? ~Balogh Eugén biccentéssel köszön el a rendőrségi kollégáktól és egyenesen a főbejárat felé vezeti a nőt.
- Nem okoz problémát Önnek cipő nélkül járni? Az este hűvös, kisasszony.
Ám ha nincs különösebb fennakadás, a két manipulátor elér a fák alatt álló, sötét színű
Emerald sportkocsihoz.
A várostervezők és városalapítók minden téren jó munkát végeztek. A Smaragdházy család vállalatának, az
Emerald-nak a legutóbbi mesterműve olyan tökéletes nyugodtsággal áll halálos csendben az éjjeli széltől susogó nyírfák alatt, ami a formába sűrített dinamizmus maga. A jármű, aminek elegáns, puritán módon letisztult formái hihetetlen erőt rejtenek, a férfi közeledtére halk, kellemes pittyenéssel és a fényszóróinak enyhe villanásával jelzi, hogy értette a parancsot. Az ajtók csendes eleganciával tárulnak fel.
- Szóval Ninivébe, kisasszony. Útba esik. Parancsoljon. - Eugén becsukja a hölgy mögött az ajtót és a szeme sarkából minden apró mozdulatot feljegyez abba az információhalmazba, ami az estéhez kapcsolódik.
Ám, hacsak Morgana valamit szándékosan el nem árul magáról, Eugén a könnyed, rugalmas, nőies mozgáson kívül mást nem figyel meg.
~ Edzett, összecsiszolt izommunka, magas mozgáskultúra. Azt mondanám, hogy sportoló vagy balerina, de Ninivében lakik... Talán előadó? Táncos? nem tűnik prostituáltnak, és ahhoz, hogy luxus eszkort legyen, nem lakik elég elegáns környezetben, és persze, már egy másik fekete Emerald várná, két megbízható, izmos férfival, akik gyorsan biztonságba juttatják. ~Eugén beül a vezető ülésre.
- Üdvözlöm, Balogh hadnagy - köszönti a konzol a férfit - és üdvözlöm, kisasszony - fejezi be a mondatát diplomatikusan a fedélzeti számítógép semleges, kedves női hangja.
- Nincsenek kamerák a kocsiban - nyugtatja meg a férfi Morgana-t. - Az ülés súlyérzékelője és a légcserélőkbe beszivárgó enyhe parfümillat alapján azonosítja a számítógép a velem lévő utast. A rendfenntartásnak a legjobb kell. - folytatja kacsintva a nyomozó, és kézfejét a két ülés közti leolvasóra helyezi, tenyérrel lefelé. A központi számítógép azonosítja a nyomozót, és a fedélzeti rendszerek sorban kapcsolnak be, gyulladnak ki a konzolok.
Mint egy formatervezett, személyi sportűrhajó.
- Ha parancsol teát, vagy kávét, a gép elkészíti. A kávét kifejezetten tudom ajánlani, nem a van Haans-féle szintetizált, hanem igazi, erős fekete, otthoni. Úgy értem - folytatja nevetve a hadnagy - számomra otthoni, egyenesen a Kárpát-Föderációból, az Alföldről. Azt mondják, a kávéültetvénnyel visszafoglalt sivatag otthagyta a pikáns aromáját a kávészemekben. Én nem érzem, de anekdotának jó.
Eugén reméli, hogy az intimitás és a helyszín elhagyása megteremti az utastérben az oldott légkört, és jól nevelt társalgási funkciója alatt a kopó éberen figyel.
A kocsi parancsára elindul. A fekete sportautó úgy gurul ki néma csendben a fák alól, mint egy kiber-ragadozó, egy robot-mestermunka. A villamos motor bekapcsol, és csak a generátor halk zümmögése hallatszik, ami el is vész, ahogy halk
zene szólal meg a falba simuló hangfalakból, mintha csak egy szimfonikus zenekar ülne az
Emerald utasterében.
- Szóval nem olyan rég van itt, Miss Riley. Nos, legyen üdvözölve a városomban.
A kocsi csendben és kecsesen suhan a lombok alatt és rövid időn belül elhagyja a park fáit, hogy dél felé tartva a parti nagy sebességű úton a Kristályhíd holdvárosi hídfőjét vegye célba. A sebességtől a két utas háta belesüpped a finom és selyem lágyságú mikro-polietilén huzatú ülés ölelésébe. Eugén jobb keze a két ülés közti konzolon marad, bal keze a kormányt tartja, szemei az utat figyelik, ám a nőhöz beszél.
- Jangal-Parbat nem rossz hely. Semmi sem igazán rossz ebben a városban. Persze, kivéve, hogy fogalmunk sincs, mi van a kínai negyedben - mondja nevetve a nyomozó. - Az egy zárt város a városban. Akár földönkívülieket is nevelhetnének ott, és még a városvezetés sem tudna róla semmit.
Balogh Eugén nyomozó aznap este nem jött rá, mennyire közel állt az igazsághoz az, amit akkor a vörös hajú nőnek mondott.- ... Mindenesetre, felteszem, annyira nem ismeri a város többi negyedét, mint ezt. Holdváros kétségkívül Hajnalváros egyik legszínesebb negyede, de csak az egyik. Minden negyedben kicsit mások a szabályok és az élet. Mintha az erdők nem csak negyedekre osztanák ezt a várost, de olyan ez, mintha ez a kis kolónia egy kerek kis ország lenne és Hajnalváros negyedei a versengő metropoliszok.
Jangal-Parbat, tudja, hölgyem, egy nagyon színes és sűrű kavalkád. Ha egyszer eljut oda, nyitva kell, hogy tartsa a szemét, hogy lépést tudjon tartani ott az élet ritmusával. Eredetileg az indiaiak negyede volt, de mostanra ugyanannyi arab, koreai, brazil, mexikói, ukrán, lengyel is él ott. Arra van - mutat a férfi egyenesen előre, dél felé, a tó irányába, aminek túlpartja egyáltalán nem látszik jelenleg a Kristályhíd több ezernyi fénypontja mögött. - Eagleville, az amerikai negyed felett van a hegyen. Tarka negyed, ám ha nem lenne Ön amerikai - pillant a vörös hajú hölgyre Eugén, egy bizalmas mosoly kíséretében - azt mondanám, Eagleville fundamentalista keresztény lakói veszélyesebbek. Bár talán mondhatom. Ön nem tűnik annak a lemaradott fajtának, inkább emancipált nőnek nézném, aki kiáll magáért. Tán tévednék?
Balogh hadnagy könnyed fonalvezetése elszórva rejti mondandójában a fontos pontokat, amikre kíváncsian várja a reakciót a nőtől.
A sportkocsi megállíthatatlanul repül a part menti gyorsút mellett. A tó hullámai egyik oldalt, köztük, és a túlpart között nyugodtan és sötéten ringanak, a város millió fényét megtörve a víz felszínén. Az épületek, hidak éjjeli színkavalkádja körbeveszi az autót és minden felett ott magasodnak a Tranzarktikus Hegység robosztus, rusztikusan gyönyörű bércei, ellenállva az időnek, és büszkén törve a csillagtól gazdagon fénylő égbolt felé.