Hajnalváros FRPG
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Ön nincs belépve. Kérjük, jelentkezzen be vagy regisztráljon

Morgana - "visszaemlékezések"

2 posters

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1Morgana - "visszaemlékezések" Empty Morgana - "visszaemlékezések" Vas. Ápr. 15, 2012 1:22 am

Morgana Riley

Morgana Riley
Fejlődő
Fejlődő

Név: Morgana Riley
Faj: ember (európai)
Nem:
Kor: 21 év

Jellem: gátlástalan, hidegvérű természet

Külső:170 centi körüli magassággal büszkélkedhet, amit általában ki is emel, tűsarkú cipőivel. Szereti, ha észreveszik az emberek, nem véletlenül festi állandóan narancssárgára hajzatát, melyet gyakorta változtatgat. Hol engedi vállig érni, hol pedig féloldalasan egész rövidre nyírva hordja.
Nyúlánk és nőies alkatát igyekszik edzésben tartani, legalább is annyira, hogy bírja a rúdon való vonaglást, ami önmagában is felér az edzéssel. Ruházatát is a feltűnőbb színek jellemzik általában, de kedveli a sötétebb színeket is. Hangulattól függ épp melyik a kedvenc vagy épp praktikusabb.

Morgana - "visszaemlékezések" Morgana_to_save_the_population_by_zenibyfajnie1_www.kepfeltoltes.hu_

Személyiség: Gátlásokat nem ismerő, hidegvérű nőszemély ő, aki az évek során elsajátította, hogyan rejtse el valódi érzelmeit mások elől. Tökéletes színész, aki mindig képes a helyzetnek megfelelő álarcot választani. Nem szerény, mert tudja magáról, hogy jól néz ki. Szeret „tükrösködni”, minden alkalmat kihasznál, hogy önmagában gyönyörködhessen. Magabiztosságot és önbizalmat a legcsekélyebb mértékben sem nélkülöz. Tisztában van mind testi, mind szellemi adottságaival, melyeket legtöbb esetben ki is használ.

Adottság: Telepátia. Mentális képessége lehetővé teszi, hogy belelásson mások érzelmi világába, szándékaiba, gondolataiba. Persze ezek nem mindig egészen egyértelműek és tiszták, hiszen az emberi gondolatok elég csapongóak tudnak lenni olykor.
Kezdeti képesség: Első körben képes belelátni az emberi érzelemvilágba, szándékokba, néha gondolatokba és legritkábban akár az adott célszemély múltjának egy-egy momentumát is felfedezheti. Persze ez utóbbi sokkal nagyobb koncentrációt igényel és fizikai kontaktus is szükségeltetik. Segítséget jelenthet, ha a beszélgetés egy adott múltbéli eseményre irányul – ez esetben valamivel egyszerűbben előhívható egy adott emlékkép. Azonban minél hosszadalmasabb ez a folyamat, annál fárasztóbb és kimerítőbb. Pár perc után enyhe fejfájás jelentkezik, majd egyre fokozódik.
Fejlődő képesség: Ezen a szinten képessé válik a gondolatátvitelre. Bár a legkevésbé sem tökéletesen működik ebben a szakaszban még, de egy a közelben lévő személy számára képes lehet bizonyos gondolatokat átküldeni szavak nélkül is. Természetesen ez függhet az adott személy befogadóképességétől is. Egy Morganahoz közelálló személynek, akivel már némileg egy hullámhosszon vannak, annak valószínűleg egyszerűbben tud ilyesfajta üzeneteket átpasszolni.

Foglalkozás: sztriptíztáncosnő a Bíbor Angyalban, melyből adódóan kiválóan képes ringatni csípőjét és egyéb testrészeit, ha színpadról van szó. Ért a különféle praktikákhoz, hogyan kell elcsavarni egy férfi vendég fejét, hogy az a pénztárcájában lévő lehető legkevesebb pénzzel távozzon végül.
További jártasságok:
profi: akrobatika
alapvető: diplomácia
alapvető: nyelvismeret (magyar)
alapvető: sofőr
felületes: mechanika

Háttér: egyelőre nincsenek kapcsolatai a városban és a bankszámláján lévő kevéske félretett pénzen kívül nem sok amije van.

Tulajdon: egyelőre minden tulajdona elfér két bőröndben, mellyel Hajnalvárosba érkezett. Nagyrészt különféle és kihívó ruhákkal és kiegészítőkkel tele, merthogy szereti a kiegészítőket, melyek még színesebbé tehetik megjelenését. Továbbá van egy laptopja, mely mondhatni a körülményekhez képest egész korszerű. Plusz egy bérelt lakás Ninive szívében.

Előtörténet:
Szótlanul ültem egy jellegtelen kórházi szobában, miközben a gép, mely még éltben tartotta az ágyon fekvő nőt, monoton pittyegő hangjával próbálta betölteni a teret. A látszat azonban, mint oly sokszor most is megtréfálhatná az ártatlan szemlélődőt, hiszen a túlságosan nyugodt felszín alatt bizony igen érdekfeszítő dolgok folytak. Már annak, akit érdekel eddigi életem és annak fordulópontjai, vagy meghatározó eseményei. Ahogy tetszik.
Az ágyon fekvő nőt egyébként Sarahnak hívják és nem mellesleg az anyám. Talán neki is volt szerepe abban, hogy az lettem aki. Ha más nem akkor az, hogy erre a sáros fertővel teli földgolyóra szült engem, mint egyetlen lányát.
Kezem megindult lassan és gyengéden simított végig a kifejezéstelen arcon, majd megtorpant egy kósza, már őszülőbe forduló hajtincsnél, melyet az ujjam köré csavartam és játszadoztam vele. Evvel egy időben emlékképek halmazát szabadítottam a nő elméjére. Most az egyszer kénytelen volt végigélni, mindazt, amit én gyermekként megtapasztalni voltam kénytelen. Láthatta a színtiszta valóságot. Nem az alkoholgőztől elhomályosított világot.

Gyermekként, ha tehettem elkerültem azt a helyet, melyet egyébként otthonomnak kellene, hogy nevezzek, de nem jut más eszembe róla csak, hogy patkánylyuk, melyet mindig az alkohol és dohány felejthetetlen bűze járt át. Anyámat nap, mint nap láthattam, amint végigalussza a napot, késő délután pedig kómásan kikel az ágyból és nekivág az utcáknak. Persze én, mint kisgyermek akkoriban abban a tudatban éltem, hogy a jóanyám egy bárban felszolgálóként dolgozik éjszakánként. Persze felszolgált, de egészen mást, mint én azt hittem… Mondjuk ironikus lehet, hogy az évek során eljutottam odáig, hogy jómagam is a testemből éljek meg…
Apámat sosem ismertem, így nem is nagyon hiányoltam jelenlétét szürke és koszos gyermekkoromból. Apajelöltek jöttek és mentek gyors egymásutánba, talán már a nevüket sem tudnám felidézni, de annyira nem is fontos. Egyetlen férfi maradt huzamosabb ideig anyám életében, aki végül meg is keserítette nem csak az ő életét, hanem evvel együtt az enyémet is. Anyámat elég gyorsan betörte, aki hamar beletörődött abba, hogy csupán tulajdonként kezeljék. És ez, amit sosem vagyok képes megbocsájtani neki.
Ahogy elkezdtem nővé érni és ennek külső jegyei is mutatkoztak testemen, Jeff birtoklási vágya az irányomba is kezdett szép lassan kiterjedni. Az is megfordult a fejemben, hogy lelépek, megszököm és felszállok az első járműre, ami felvesz és elvisz bárhová, el a nyomorból. De képtelen voltam rá. Nem voltam képes arra, hogy otthagyjam az anyámat, akit szántam beletörődő sorsába.
Sosem fogom elfelejteni a pillanatot, mely végül a megoldást szülte számomra és mint addig begubózott bábból előtör a színpompás pillangó, úgy bontakozott ki bennem a terv, mely a megoldást jelentette számomra.
Egy este, amikor hazaértem, már csak Jeffet találtam a lakásban. Igyekeztem elkerülni őt és szobámba sietni, már maga a jelenléte fokozta bennem a rossz érzést és a feszültséget, így nem is szándékoztam hosszasabb időt eltölteni vele egy fedél alatt. Gyors mozdulatokkal dobáltam pár holmimat egy szakadt táskába, majd indultam útnak, hogy anyát elvigyem innen és többé vissza se nézzünk. Hallottam egy helyről, messze innen, északon, hol látni még zöldellő réteket és apró tavakat. Csupán Jeffen és a halomnyi sörösüvegen kellett volna valahogy átjutnom, de az utamba állt. Rosszul tette…
Szó szót követett és amikor közöltem vele, hogy hová kívánom őt, megragadta a karom. Zavaros képek, gondolatfoszlányok sorozata fúrta be magát a gondolataim közé, melyeket időbe telt feldolgoznom, de miután rájöttem, hogy ezek nem más, mint Jeff utánam, a testem után sóvárgó beteges gondolatai, avval is szembesültem, hogy túl gyáva lenne bármit is tenni. Csak dermedten figyeltem a felismerés szülte zavarban, miközben újabb emlékképek lepték el, amúgy is zaklatott elmém.
Egy fiatal, hamvas arcú, bohókás lányt láttam megelevenedni magam előtt, majd a kép gyors egymásutánba váltakozni kezdett. A lány már közel sem volt annyira mosolygós, mint az előző képen, inkább ijedt, remegni látszott, vagy csupán én magam voltam az, netán mindketten. Jeff közeledett felé, majd a földre kényszerítette őt és erőszakkal tette a magáévá, miközben beteges nevetését véltem hallani, de az már a valóság volt. A fejem kettészakadni készült a fájdalomtól, de csak tovább folytatódott a rémkép.
Jeffet bizonyíték hiányában szabadlábra helyezték, azonban megfigyelés alá helyezték. Bármely bizonyíték mely arra utalna, hogy Jeff erőszakos cselekedetet hajt végre, a rács mögé juttatná.
Elhomályosodott tekintettel néztem fel a fölém hatalmasodó férfira, aki eltorlaszolta előlem a kijáratot. Próbálkozásom, miszerint bármit is kinyögjek számára vagy kijussak a pokolból, hiábavaló volt. Erőtlenül nyúltam az idő közben földre hullott táskámért és vonszoltam vissza magam a szobámba, hogy magamra zárjam az ajtót és elterüljek az ágyamon. Remegve, összegubózva forraltam tervet a jövőmre nézve...
Attól a naptól kezdve minden megváltozott bennem. Más lettem és más célok vezéreltek immár. A bosszú hajtott és isteni érzés volt megízleni azt, még, ha oly veszélyesnek is tűnt akkor.
Munkát kellett keresnem, hogy a tervem megvalósításához minden tökéletesen rendben legyen és a kellő mennyiségű pénzem is legyen . Akkor kerestem fel anyám egy régi barátját, hogy hadd dolgozzak, akár felszolgálóként, de csak mert ő ezt szerette volna hallani. Hetekre volt szükségem, hogy ügyes trükköket követően felküzdjem magam a színpadra. Akkoriban és ott ismertem meg őt… Először csupán hideg és nemtörődöm viselkedése keltette fel a figyelmem, no meg különc megjelenése, mellyel első pillanatban képes volt minden furcsálló szempárt magára vonni. Persze nem volt ő elég ahhoz, hogy elterelje gondolataim valódi célomról, mely elérkezettnek látszott.
Sötét és viharos estén történt, amikor minden előkészület után újra összepakoltam a holmiim és úgy tettem, mint aki elhagyni készül ezt a koszos várost. Természetesen tudtam, hogy a számításom bejön, hisz akkoriban Jeff buksija bizony nagyon csúnya dolgokon járt, melyhez leginkább jómagam személye kötődött. Botor módon azt hitte a tulajdonának tekinthet engem is. Azonban nem számolt az egyetlen problémával, méghozzá avval, hogy nem olcsó szajha vagyok én. Bizony meg kell fizetnie az árát, ha engem akar. Méghozzá nagyon drágán…
Újra az utamat állta, melynek következtében heves szóváltás kerekedett. A szóváltásból pedig kisebbfajta dulakodás, melynek következményeképpen én a földre kerültem és előre elrendezett módon ruhámon mély szakadás keletkezett. Fölém kerekedett… Néha még ma is hallani vélem, sötétebb óráimban, ahogy a szaggatottá váló lihegése eléri hallójárataim, érzem a belőle áradó savanyú alkoholszagot és egészen megborzongok tőle. De ott akkor elértem, amit akartam. A kis rejtett kütyünek köszönhetően, mely minden pillanatát felvette az eseménynek, Jeffet bíróság elé állították és pár évre lecsukták. Jómagam pedig újult erővel vetettem bele magam a nyálcsorgatóan füstös és alkoholgőzös éjszakába. Néha akaratlanul is azt a titokzatos szempárt fürkésztem a tömegben, mely végül sok kellemes órát és evvel együtt sok galibát okozott számomra.
Az anyám eközben megkeseredett lett és bezárkózott, nem mintha addig is bármikor foglalkozott volna vele, hogy mi történik egész pontosan körülötte, de rá kellett jönnöm, hogy rajta már nem tudok segíteni. Egy éjszaka tett pontot a dolgok végére, amikor túl sok volt számára az alkohol és elcsúszva egy lépcsőn fél emeletnyit zuhant majd beverte fejét egy korlátba. Két hónapja fekszik mozdulatlanul kómában én pedig most sem vagyok képes megbocsájtani neki.


- Azt mondják a kómában fekvő betegek tisztában vannak avval, ami körülöttük történik. Remélem most az egyszer te is figyeltél – néztem végig újra rajta, majd gyors mozdulatokkal felkeltem a székből és elindultam a kijárat felé.
- Holnap is eljövök – néztem vissza komoran, akkor még nem tudva, hogy erre már aligha lesz alkalmam.

Mintajáték:

Egy újabb már megszokott estének indult ez is, mint az azelőtti és ki tudja meddig még úgy is tervezte, ha nem szól közbe valami felsőbb erő, netán egy régi tartozás. Sosem hitt a felsőbb erőkben, még akkor sem, amikor megkapta „adományát”. Ma azonban, mintha a levegőben érezte volna a változást, miközben a rúdon ügyes mozdulatokkal akrobatikázott. Az anyjára gondolt és a mai látogatásra a kórházban. Engedte elterelődni a gondolatait, ahogy már bevált, kihívó mosolyával közeledett a férfihoz, hogy az vékonyka bugyijába csúsztathassa a pénzt. Későn eszmélt rá a veszélyre és a felé irányuló indulatokra. A férfi erőszakosan megragadta karját és egyetlen mozdulattal lerántotta a színpadról, majd a fülébe suttogott.
Morgana tanácstalanul nézett szét, nem volt meglepő eset errefelé, ha egy akaratosabb férfi többet akart a látványnál, azonban eddig minden esetben pillanatokon belül egy megtermett kidobó intézkedett ez ügyben. Most azonban senkit nem látott közeledni. Tudta, hogy Jeff áll e mögött, még mielőtt a férfi fejébe nézett volna.
- Jeff a hódolatát küldi és megkért, hogy rendezzem át azt a helyes kis pofidat. Most pedig csendben velem jössz! – nem mintha lett volna más választása, hiszen a férfi most is erősen szorította a karját és a hátsó kijárat felé vezette őt. A többi vendég, mintha az egészből semmit nem vett volna észre. Újabb lány érkezett a színpadra és őrá szegeződtek immár a tekintetek. Egy kalapos alakot látott kiemelkedni a tömegből, ahogy egy pillanatra visszanézett. Cinkos mosolyt küldött felé. Tudta, hogy nem fog meghalni. Ma még nem… Azt is tudta, hogy ideje elhagynia ezt a várost végre.

Morgana - "visszaemlékezések" Neat0796_8080_www.kepfeltoltes.hu_

2Morgana - "visszaemlékezések" Empty Re: Morgana - "visszaemlékezések" Vas. Ápr. 15, 2012 8:46 pm

Lex

Lex
Admin
Admin

Ötletes, eredeti karakter! Smile Biztosan egyedi színfolt lesz a városban, minden értelemben. Légy üdvözölve az oldalon és jó játékot, a karakter elfogadva.

https://hajnalvaros.hungarianforum.net

Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.