You are not connected. Please login or register

Rose Garden Hotel *****

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

26Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Re: Rose Garden Hotel ***** on Szer. Május 02, 2012 9:04 am

Morgana Riley

Morgana Riley
Fejlődő
Fejlődő
Egyik ujjamon cipőm párjának fele lógott – a másikat elnyelte az éjszaka – másik kezem lassan siklott végig a korláton, melynek vége valahol a lépcső alján ért véget. A nyüzsgés is alább hagyott, lévén már alig maradt pár ember, azok pedig mind ellátva. A lelki bajukat pedig már nem szándékoztam magaménak tudni vagy egyáltalán tudomást venni róluk.
Kezdtek rendeződni a dolgok a fejemben, az estével kapcsolatban is, már ami a nem várt fordulatot illeti. Mégis bosszantott a dolog, bár ez vitt bele csöpp izgamat – némi önfeledt mosoly jelent meg az arcomon, ahogy elhaladtam a terem központi része körül. Az üvegablakok visszatükröztek és magamba feledkezve bámultam volna tovább, ha egy idegen, ám annál udvariasabb hang meg nem szólít.
Magamra öltöttem hát legelbűvölőbb mosolyom és kezet nyújtottam a hadnagynak.
- Hát hogyne. Morgana Riley – mutatkoztam be barátságosan és míg a kezét fogtam, már ha elfogadta a hadnagy úr a kéznyújtást folytattam… – Mégis mire lenne kíváncsi egész pontosan? Tudja elég hosszú volt az este és zavaros. Minden egyes apró részletre kíváncsi? – vontam fel a szemöldököm talán kissé kacérabban is, mint azt kellett volna. Bár nem, ennyi azért kellett.

27Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty A vörös szépség, a hadnagy és az üvegszilánkok on Szer. Május 02, 2012 11:32 pm

Balogh Eugén

Balogh Eugén
Újonc
Újonc
Eugén hangjára a vörös hajú nő megfordul. A kezét nyújtja. A handagy határozottan, de nem túl keményen kezet fog a nővel.
- Hát hogyne. Morgana Riley – mutatkozik be, energikusan nőies hangon – Mégis mire lenne kíváncsi egész pontosan? Tudja elég hosszú volt az este és zavaros. Minden egyes apró részletre kíváncsi?
~ Amerikai. ~
A handagy azonnal leszűri a kiejtésből és a névből.
~ Mennyire csinos... ~
Ez Eugén fejében azonnal végigfut, valami mélyebb szinten, ahova már nem ér le a hadnagyi cím és a kötelesség.
Azonban a nyomozó azonnal elzárja magában a hullámot, amit a vörös szépség kacér szemöldökfelhúzása indított és felölti a kedves, de fegyelmezetten visszafogott viselkedéséhez illő, professzionális mosolyt.
- Kérem, ne is haragudjon, hogy zavarom, Miss Riley. Tudja, későn érkeztem, és már nincs sok választásom a tanúvallomásokat illetően. Ön úgy tűnik, kiválóan kezeli a helyzetet, így szívesen hagyatkoznék a beszámolójára.
A nyomozó a lány szemébe néz. A lány világos kék szemébe.
- Talán van tapasztalata az extrém helyzetek kezelésében, vagy csak a lélekjelenlét? - teszi fel a kérdést könnyedén és barátságosan. Egy egyszerű, jégtörő felvezetés, amire sokféle válasz érkezhet, és Eugén nyomozó érzékei nyitva állnak.
Minden válasz fontos. A mondanivaló. A mondatszerkesztés. A hangsúly. A testbeszéd. A lábfejek állása. A mimika. Egy szemöldökrándulás.

28Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Re: Rose Garden Hotel ***** on Pént. Május 04, 2012 3:57 am

Morgana Riley

Morgana Riley
Fejlődő
Fejlődő
Határozott, gyors és hivatalos kézfogás, mely épp elég arra, hogy pár pillanatra bepillantást nyerhessek a vérbeli hadnagy helyes buksijába, melyben jelenleg és csupán csak pár pillanatra önmagamban gyönyörködhettem, míg át nem vette a helyem a hivatás. Szintén magamban megengedtem egy enyhe szájhúzást és sértettséget, csak úgy a színfalak mögött.
- Talán mindkettő… - adtam egyszerű választ a feltett kérdésre egy vállrándítással megspékelve mondatom és miután nem kaptam arra vonatkozóan információt, hogy mire is kíváncsi a hadnagy úr, úgy döntöttem az elején kezdem.
- Tudja a kísérőmmel érkeztem, aki idő közben éppúgy felszívódott a nagy forgatagban, mint a cipőm párja – emeltem meg meglóbálva az említett tárgyat kisebb ajakbiggyesztéssel megfűszerezve – Némi gyönyörködés és semmitmondó beszélgetés után kimentem némi friss levegőt szívni. Valamivel a beszéd előtt tértem vissza, azt hiszem – tettem úgy, mint aki most gondolja végig először a szálat és megpróbál minden használható információt előhalászni elméjének rejtett zugaiból, hogy a netán jelentéktelennek tűnő momentumok is felidéződjenek.
- Aztán lövés hangját és csörömpölést hallottam, majd elsötétült minden… Illetve nem – emeltem meg mutatóujjam, mint aki arra szeretné figyelmeztetni a hadnagyot, hogy várjon még ne siessen sehová, pedig ha minden igaz nem is moccant, csak éberen figyelt – Annyira zavaros volt minden. Azt hiszem fordítva történt – jegyeztem meg határozatlanul, most először találkozásunk óta. - Előbb elsötétült minden, aztán jött a lövés. Furcsa, nem gondolja? Egyébként lehet tudni már valamit? – érdeklődtem finoman.

Balogh Eugén

Balogh Eugén
Újonc
Újonc
A hadnagy türelmesen hallgatja végig, ahogy a hölgy összegyűjti az emlékeit.
~ Nem emlékszik pontosan? Pedig milyen talpraesettnek láttam, amikor másokon segített. ~
Eugén visszapillant az elméjében a karzatról nyúló képre. A nő egyáltalán nem látszott sem feldúltnak, sem elveszettnek odafentről. Persze a nyomozó első sorban a gyolyók ütötte lyukakat és a harc nyomait figyelte, nem Morgana-t.
~ Pedig tényleg úgy láttam, másokon segített. Vajon kontaktlencse, vagy tényleg ilyen világos kék szemei vannak? ~
Ahogy Morgana végzett a beszámolóval, és feltette a kérdését, Eugén megnyugtató, meleg mosolyra fakad.
- Nyugodjon meg, kisasszony, hamarosan minden részletre fény derül. Hiszen ezért vagyok itt.
A nyomozó könnyen, határozottan, de nem tolakodóan, hozzáér a nő hátához, invitáló gesztussal.
- Jöjjön, kisasszony, igyon egy forró teát. Az majd segít emlékezni. Sajnos, attól tartok, még több részletre van szükségem, de nem kell mindent azonnal az eszébe idéznie. A segítsége nagyon hasznos. Mivel kísérővel érkezett ide, aki már eltávozott, nagyon szívesen hazaviszem, ugyanis azt hiszem, a tanúvallomása után végeztünk is.
~ De kérlek, juttasd szépen eszedbe azt a kísérőt, aki meglépett, mert ez nagyon gyanús, mint itt minden más is. Valami egyáltalán nem stimmel. ~
Eugén, ha hagyja magát, Morgana-t a legközelebbi mentős csapat felé tereli, ahol még mindig gőzölgő teát osztogatnak. Az éjszaka már így is kezd hűvössé válni.
A nyitott ajtókon, amik az udvar felé nyílnak, ekkor hideg kérlelhetetlenséggel fúj be a feléledt éjszakai szél, a Tranzarktikus Hegység borzongató lehelete. Eugén számára ez nem jelent gondot, az estbe beleszimatolva otthon érzi magát, a hegyek lábánál. Ám a csarnokban maradt maroknyi ember közül sokan dideregni kezdenek, és a nyomozó a nőre pillant, aki még mindig estélyi ruhában van, mezítláb.
- Ó, engedje meg, kérem - mondja a hadnagy, és azonnal le is veszi zakóját, hogy a hölgyre adja. Ha az elfogadja, a tiszt a nő válla köré kanyarítja a sötét, kordbársony zakót.
~ De tényleg... Vajon kontaktlencse, vagy tényleg ilyen világos kék szemei vannak...? ~

Morgana Riley

Morgana Riley
Fejlődő
Fejlődő
Egy forró, gőzölgő fekete kávé most sokkal jobban esett volna, de ahogy megcsapott a kinti hűvös levegő, Eugén kellemes, férfias illatú zakójának ellenére, beértem a teával is. Két kézzel szorongattam a forró műanyag poharat és a mentőautó oldalának dőltem. A zsúfolt este után egész kellemesnek hatott kicsit megpihenni és nem kevésbé szórakoztatott a hadnagy irányomba mutatott kíváncsisága.
- Valódi… - kezdtem bele, mintha csupán a ki nem mondott szavaira reagálnék a hadnagy úrnak, majd egy lélegzetvételnyi idő után folytattam, szemtelen mosollyal mondandóm és be kell vallanom, élveztem volna, ha látom picit összezavarodni - … balszerencse ez az éjszaka. – kortyoltam bele a forró italba
– Tudja az a szóbeszéd járja a megszeppent emberek közt, hogy a gyémántért jöttek – fürkésztem Eugén reakcióját, majd folytattam - … azonban volt egy pillanat a nagy kavarodásban, amikor egy férfi hangját hallottam. Azt mondta, hogy "megvan az öreg". Nem tudom, hogy lehet-e köze ehhez az egészhez, akkor nem is tulajdonítottam neki jelentőséget, de egyre inkább úgy érzem, valakit el akartak rabolni. Vagy meg is tették? – az, hogy nem egészen így történt az eset és a mondat csupán egy gondolat volt, amit elkaptam a zűrzavarban, azt már senki sem tudná bizonyítani. De érdemesnek találtam megemlíteni. Több okból kifolyólag is…
Hagytam a hadnagyot, hadd dolgozza fel a hallottakat, miközben jómagam tovább kortyolgattam a hideg miatt egész gyorsan kihűlt teámat, majd cigarettáért nyúltam a táskámba. Közben tekintetemmel felmértem a még arra tébláboló embereket, igazából őt keresve. Egy biztos pontot az éjszakában.
- Ami pedig az ajánlatát illeti, nem tudom mennyire tartozik bele a munkakörébe védtelen hölgyeket hazafuvarozni, mégis nagyon úgy néz ki, hogy rászorulok eme nemes gesztusra – mosolyogtam immár füstölögve.

Balogh Eugén

Balogh Eugén
Újonc
Újonc
- Hogy "megvan az öreg"? Érdekesen hangzik.
Eugén mosolyogva bólintott.
Az elméje pedig a felszín alatt felpörög, ahogy nagy teljesítményre kapcsol.
~ Túszejtés. Gyémántrablás. Fegyveres támadás. Tetszőleges kombinációban. Mindez egyre kuszább és kuszább. ~
- Tehát egy férfihang volt. Ha vissza tudna emlékezni... Öreg volt, vagy fiatal? Egészséges, vagy rekedtes a hang?
Ha a nyomozó megkapta a választ, mindent megpróbál összeilleszteni egy nagyobb képbe.
Ami, természetesen, nem akar összeállni.
~ Emberek, akik biztonságiakként szivárogtak be egy rendezvényre, nyilvános lövöldözést rendeznek, ráadásul, elszúrják. E közben valaki, feltehetőleg, a fővendéget akarja elrabolni. Minek rabolja el, ha ott a gyémánt? Ez teljesen értelmetlen. Tehát két lehetőség van. Az egyik az, ha többen is dolgoztak itt, egymás ellen. A másik az, hogy valaki hazudik. ~
A hadnagy elismerően néz a nőre, ha az befejezte a tények összerendezését.
- Ó, még valami - mondja Eugén, Morgana-ra pillantva. - A biztonságiak főnöke, aki túlélte a támadást. Látta őt az este alatt, mielőtt, vagy mialatt a támadás zajlott?
A nyomozó eközben figyelmesen kiveszi a nő kezéből a poharat.
- Ám, mielőtt válaszol, kérünk egy újabb teát, ugyanis, ez elhűlt. - mondja mosolyogva.
És eközben minden idegszálával figyelemmel követi a nő minden apró mozdulatát, az arcizmaitól a lábfejéig, remélve, hogy a két esemény - a feltett kérdés és a tea cseréje - együtt kibillenti annyira Morgana-t, hogy eláruljon magából valamit. Bármit, ami értékes.
~ Ez a dolog egyre furcsább. Itt egyelőre mindenki gyanúsított, Eugén. Hogy lehet ilyen mély a pillantása azokkal a világos szemekkel...? ~

32Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Továbbra is megpróbálja... on Szomb. Május 05, 2012 11:30 pm

Morgana Riley

Morgana Riley
Fejlődő
Fejlődő
- Bizony, szörnyen érdekes... Már persze kivéve annak, aki része volt a ma este történteknek. Ők valószínűleg vérfagyasztónak és ijesztőnek találják. Nem gondolja? Mint ahogy a férfi hangját is, aki földre kényszerített mindenkit, miután újra felkapcsolódtak a lámpák. Nos, szinte biztosra veszem, hogy az illető hangja teljességgel megegyezik azzal, akinek a hangját hallottam – tartottam kis szünetet, míg újabbat szívtam a parázsló cigarettába – csak egy a gond evvel kapcsolatban ugyebár… az illető sajnos már nem vonható felelősségre, hiszen halott… – tártam szét sajnálattal kezeim – A halált mindig is túlságosan kegyes megoldásnak találtam. Eugén! Ön, hogy van evvel? – érdeklődtem, mintha csupán a várható időjárásról beszélgetnék, már nyoma sem volt annak az ijedségnek bennem, mint amit az asztal alatt éreztem. Talán mert egyre közelebb éreztem magam hozzá, a kőhöz…
Újabb kérdés, újabb pillantás a hadnagy vizslató tekintetébe, ám mielőtt bármit is mondhattam volna, elvette a poharam. A talpam már-már kezdett annyira átfagyni, hogy nem is éreztem, de természetesen mindennél előbbre való a vallomás, ugyebár. Enyhítendő a kellemetlen érzést, egyik talpam az autónak támasztottam.
- A biztonsági főnök? – kérdeztem vissza, mint aki emlékeiben kutat, honnan is kéne ismerősnek lennie – Oh, bizonyára arról az úrról beszél, akivel előttem beszélt, ha nem tévedek. Nem tudnám pontosan megmondani, annyira egyformák voltak abban az öltönyben, no meg be kell vallanom önnek, nem holmi biztonságiakat jöttem nézni, amikor volt ennél érdekesebb látnivaló is – utaltam a kőre, felvonva szemöldököm – De az este folyamán, amikor elcsendesülni látszott már minden, egy vendég felhívta rá a figyelmem. Tényleg neki köszönhetjük az életünk? – érdeklődtem – Netán gyanúsítottá vált, miután az összes emberét megölték? Tudja mindenfélét hallottam az este, aminek talán a fele sem igaz… - vettem át az újabb gőzölgő teát, megérintve közben a hadnagy ujjait, hogy ha picit is, de beleláthassak valódi, ki nem mondott szándékaira. Tudni akartam mit gondol mindarról, amit előadtam neki…

33Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Kerülgetni, méregetni egymás karmait. on Vas. Május 06, 2012 1:55 am

Balogh Eugén

Balogh Eugén
Újonc
Újonc
Eugén készségesen hallgatja végig a nőt, és valahogy egy tigris képe sejlik fel lelki szemei előtt, aki hegyes karmait nyitogatja lustán.
- Biztosan sok stresszt okoztak Önnek az este eseményei, kisasszony. - mondja a hadnagy, udvariasan. - Nagyon hálás vagyok a segítségéért, és remélem, nem tartja túl udvariatlannak, vagy tolakodónak az objektivitást, amivel az este eseményeit közelítem meg.
A nő kérdése úgy virít a beszélgetés fonalának a közepén, mint egy agresszív teniszpartner hegyesen lecsapott labdája. Élesen, váratlanul.
- A halál az élet része. Ennél többet, vagy kevesebbet elmondani nem... Szükségszerű. - mondja diplomatikusan a férfi. - Mindenesetre, az ember cselekedeteinek van súlya. De nyilván nem a személyes véleményemről szól ez a nyomozás, és nem is szeretném tovább fenntartani, mint kellene. Köszönöm a segítségét, mindenesetre, a tanúvallomása nagyon hasznos volt.
Eugén továbbra is udvariasan mosolyog.
~ Szóval minden szál el van varrva, a kő eltűnt, és valahogy minden a legnagyobb rendben illeszkedik össze. Mint egy filmben. Érdekes. Mesék nincsenek. Ez a nő pedig biztos vagyok benne, hogy ködösít valamiről. De miről? Eh, mindegy... Ez a helyszín többet nem tud elmondani. Én pedig nem próbálom ki, mikre képesek a tigris karmai. ~
A hadnagy elméjében egy röpke pillanatra eleven kép jelenik meg, amiben a vörös hajú nő is szerepel, és karmok, amik végigfutnak az ő hátán, kapaszkodóan, érzékien, vadul.
Ám a pillanat elszáll és a nyomozó megregulázza magát, kiűzve a képeket a fejéből, kitöltve azokat inkább az ügy részleteivel, az összefüggésekkel, és a szükségszerű lépésekkel. Hazaviszi Morgana-t, út közben a központ felé. Megírja a jelentést. Nyit egy aktát az ügynek. Rendezi a képeket, beszámolókat, összegyűjti a szakértői jelentéseket. Leírja a tanúvallomásokat fejből, részletekbe menően, és közben megvárja az első laborjelentéseket. Mire mindezt végiggondolja, egy röpke másodperc alatt, teljesen visszanyeri magabiztos, hűvös önuralmát és elmerül a professzionalizmus hűvös hullámai közé, átadva magát a hivatásnak.
- Azt hiszem, hölgyem, végeztünk is. Köszönöm a türelmét és kérem, ne haragudjon, hogy feltartottam. Ha kíván élni vele, az ajánlatom a hazavitelről még mindig áll. Természetesen vagy a rendőrök, vagy a mentők hazavinnék Önt előbb-utóbb, ám, hacsak nem Jangal-Parbatban lakik, számomra ez nem jelent gondot. - folytatja egy barátságos mosoly kíséretében Eugén és invitálóan az ajtók felé int.

34Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Re: Rose Garden Hotel ***** on Vas. Május 06, 2012 8:35 am

Morgana Riley

Morgana Riley
Fejlődő
Fejlődő
Első látszatra azt mondanám, hogy vérbeli kopó ez a férfi, de tartottam tőle, hogy a tanúvallomástól eltekintve mi még fogunk találkozni. Bár mindamellett kihívásnak is tartottam. Utóbbi pedig felvillanyozott kissé a hűvös szellő járta helyen. Diplomatikus és visszafogott válaszai csak megerősítettek abban, hogy jobb lesz vigyáznom vele, de az aggodalom ráér később is. Nemde?
- Igazán nincs mit. Bármikor állok a kedves hadnagy szolgálatára, ha bármiben a segítségére lehetek… - zártam le a kihallgatást egy kacér mosollyal megfűszerezve, majd ellöktem magam a járműtől.
- Én pedig, mint azt már mondtam, élnék is a lehetőséggel, ha nem bánja. Az úti cél pedig Ninive szíve – jelentettem ki sokat sejtetőn – De mesélne nekem Jangal-Parbatról? Tudja nem régen érkeztem a városba és minden infó hasznos lehet számomra. Azt veszem ki a szavaiból, hogy nem az a hely, ahová szívesen betenné a lábát, de vajon miért is? – érdeklődtem csevegve, miközben a járgány felé haladtunk, azt hiszem.

35Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Sötét szárnyakon az éjszakában on Vas. Május 06, 2012 11:41 pm

Balogh Eugén

Balogh Eugén
Újonc
Újonc
A nő ezúttal egyenesen célba vette a férfit a nyomozó alatt, de csak egy röpke kétértelműséget lőtt ki. Eugén nem tud szabadulni a gondolattól, hogy a csábos pillantások és a kacér mozdulatok igenis megtervezetten követik egymást. Olyan óramű pontossággal, mint ahogy ő fejti ki a hatásokat egymás után, hogy kibillentse a másikat és leleplezze.
~ Mint két páncélozott csatahajó, amik metakommunikációs ágyúkkal lövik egymást. ~
A nő Ninivét jelöli meg úti célként.
~ Ninivében lakni? Érdekes és újabb színfolt a képben. Miket tartogatsz még? ~
Balogh Eugén biccentéssel köszön el a rendőrségi kollégáktól és egyenesen a főbejárat felé vezeti a nőt.
- Nem okoz problémát Önnek cipő nélkül járni? Az este hűvös, kisasszony.
Ám ha nincs különösebb fennakadás, a két manipulátor elér a fák alatt álló, sötét színű Emerald sportkocsihoz.
A várostervezők és városalapítók minden téren jó munkát végeztek. A Smaragdházy család vállalatának, az Emerald-nak a legutóbbi mesterműve olyan tökéletes nyugodtsággal áll halálos csendben az éjjeli széltől susogó nyírfák alatt, ami a formába sűrített dinamizmus maga. A jármű, aminek elegáns, puritán módon letisztult formái hihetetlen erőt rejtenek, a férfi közeledtére halk, kellemes pittyenéssel és a fényszóróinak enyhe villanásával jelzi, hogy értette a parancsot. Az ajtók csendes eleganciával tárulnak fel.
- Szóval Ninivébe, kisasszony. Útba esik. Parancsoljon. - Eugén becsukja a hölgy mögött az ajtót és a szeme sarkából minden apró mozdulatot feljegyez abba az információhalmazba, ami az estéhez kapcsolódik.
Ám, hacsak Morgana valamit szándékosan el nem árul magáról, Eugén a könnyed, rugalmas, nőies mozgáson kívül mást nem figyel meg.
~ Edzett, összecsiszolt izommunka, magas mozgáskultúra. Azt mondanám, hogy sportoló vagy balerina, de Ninivében lakik... Talán előadó? Táncos? nem tűnik prostituáltnak, és ahhoz, hogy luxus eszkort legyen, nem lakik elég elegáns környezetben, és persze, már egy másik fekete Emerald várná, két megbízható, izmos férfival, akik gyorsan biztonságba juttatják. ~
Eugén beül a vezető ülésre.
- Üdvözlöm, Balogh hadnagy - köszönti a konzol a férfit - és üdvözlöm, kisasszony - fejezi be a mondatát diplomatikusan a fedélzeti számítógép semleges, kedves női hangja.
- Nincsenek kamerák a kocsiban - nyugtatja meg a férfi Morgana-t. - Az ülés súlyérzékelője és a légcserélőkbe beszivárgó enyhe parfümillat alapján azonosítja a számítógép a velem lévő utast. A rendfenntartásnak a legjobb kell. - folytatja kacsintva a nyomozó, és kézfejét a két ülés közti leolvasóra helyezi, tenyérrel lefelé. A központi számítógép azonosítja a nyomozót, és a fedélzeti rendszerek sorban kapcsolnak be, gyulladnak ki a konzolok.
Mint egy formatervezett, személyi sportűrhajó.
- Ha parancsol teát, vagy kávét, a gép elkészíti. A kávét kifejezetten tudom ajánlani, nem a van Haans-féle szintetizált, hanem igazi, erős fekete, otthoni. Úgy értem - folytatja nevetve a hadnagy - számomra otthoni, egyenesen a Kárpát-Föderációból, az Alföldről. Azt mondják, a kávéültetvénnyel visszafoglalt sivatag otthagyta a pikáns aromáját a kávészemekben. Én nem érzem, de anekdotának jó.
Eugén reméli, hogy az intimitás és a helyszín elhagyása megteremti az utastérben az oldott légkört, és jól nevelt társalgási funkciója alatt a kopó éberen figyel.
A kocsi parancsára elindul. A fekete sportautó úgy gurul ki néma csendben a fák alól, mint egy kiber-ragadozó, egy robot-mestermunka. A villamos motor bekapcsol, és csak a generátor halk zümmögése hallatszik, ami el is vész, ahogy halk zene szólal meg a falba simuló hangfalakból, mintha csak egy szimfonikus zenekar ülne az Emerald utasterében.
- Szóval nem olyan rég van itt, Miss Riley. Nos, legyen üdvözölve a városomban.
A kocsi csendben és kecsesen suhan a lombok alatt és rövid időn belül elhagyja a park fáit, hogy dél felé tartva a parti nagy sebességű úton a Kristályhíd holdvárosi hídfőjét vegye célba. A sebességtől a két utas háta belesüpped a finom és selyem lágyságú mikro-polietilén huzatú ülés ölelésébe. Eugén jobb keze a két ülés közti konzolon marad, bal keze a kormányt tartja, szemei az utat figyelik, ám a nőhöz beszél.
- Jangal-Parbat nem rossz hely. Semmi sem igazán rossz ebben a városban. Persze, kivéve, hogy fogalmunk sincs, mi van a kínai negyedben - mondja nevetve a nyomozó. - Az egy zárt város a városban. Akár földönkívülieket is nevelhetnének ott, és még a városvezetés sem tudna róla semmit.

Balogh Eugén nyomozó aznap este nem jött rá, mennyire közel állt az igazsághoz az, amit akkor a vörös hajú nőnek mondott.

- ... Mindenesetre, felteszem, annyira nem ismeri a város többi negyedét, mint ezt. Holdváros kétségkívül Hajnalváros egyik legszínesebb negyede, de csak az egyik. Minden negyedben kicsit mások a szabályok és az élet. Mintha az erdők nem csak negyedekre osztanák ezt a várost, de olyan ez, mintha ez a kis kolónia egy kerek kis ország lenne és Hajnalváros negyedei a versengő metropoliszok.
Jangal-Parbat, tudja, hölgyem, egy nagyon színes és sűrű kavalkád. Ha egyszer eljut oda, nyitva kell, hogy tartsa a szemét, hogy lépést tudjon tartani ott az élet ritmusával. Eredetileg az indiaiak negyede volt, de mostanra ugyanannyi arab, koreai, brazil, mexikói, ukrán, lengyel is él ott. Arra van - mutat a férfi egyenesen előre, dél felé, a tó irányába, aminek túlpartja egyáltalán nem látszik jelenleg a Kristályhíd több ezernyi fénypontja mögött. - Eagleville, az amerikai negyed felett van a hegyen. Tarka negyed, ám ha nem lenne Ön amerikai - pillant a vörös hajú hölgyre Eugén, egy bizalmas mosoly kíséretében - azt mondanám, Eagleville fundamentalista keresztény lakói veszélyesebbek. Bár talán mondhatom. Ön nem tűnik annak a lemaradott fajtának, inkább emancipált nőnek nézném, aki kiáll magáért. Tán tévednék?
Balogh hadnagy könnyed fonalvezetése elszórva rejti mondandójában a fontos pontokat, amikre kíváncsian várja a reakciót a nőtől.

A sportkocsi megállíthatatlanul repül a part menti gyorsút mellett. A tó hullámai egyik oldalt, köztük, és a túlpart között nyugodtan és sötéten ringanak, a város millió fényét megtörve a víz felszínén. Az épületek, hidak éjjeli színkavalkádja körbeveszi az autót és minden felett ott magasodnak a Tranzarktikus Hegység robosztus, rusztikusan gyönyörű bércei, ellenállva az időnek, és büszkén törve a csillagtól gazdagon fénylő égbolt felé.

36Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Re: Rose Garden Hotel ***** on Hétf. Május 07, 2012 10:21 pm

Morgana Riley

Morgana Riley
Fejlődő
Fejlődő
- Általában egyáltalán nem jelent problémát, bár jelen esetben, mit ne mondjak nem épp a legkellemesebb érzés, de hacsak nincs olyan eddig eltitkolt képessége, mellyel cipőt varázsol a lábamra, attól tartok kénytelen leszek így hazamenni – néztem a hadnagyra, majd amikor megtorpantuk a pompás járgány mellett, az vonta el a figyelmem egy egész rövidke pillanatig. Ez a fajta luxus sosem állt közel hozzám és, ha csak rajtam múlik, sosem fogom megkedvelni. Az embert puhánnyá teheti, ha minden téren kiszolgálják, azonban nem jeleztem egyetlen mozdulatommal sem a nyomozó felé. Már csak azért sem, mert láthatóan nem kevéssé büszke a sötét paripára.
- A rendfenntartásnak vagy netán Eugénnak kell a legjobb mindenből? Esetleg mindkettő – jegyeztem meg halkan, már a járgányba ülve és udvariasan visszautasítottam a kávéra tett ajánlatot.
- Örülök, hogy itt lehetek Hajnalvárosban – jegyzetem meg kimérten, miközben megütötte fülem a kijelentés. „Városomban”. Szóval úgy? Többet elmondott ez a piciny kijelentés számomra, mint ezernyi más szó, mely csak arra hivatott, hogy kitöltse az időt, míg épületek suhantak el mellettünk. Miközben a hadnagy a város érdekességeiről beszélt és én érdeklődést színleve hallgattam, néha apróbb megjegyzéseket tettem. Mindez idő alatt egyetlen dolog keringett a gondolataimban. A kő…
- Meg kell jegyeznem, hogy ön kiváló megfigyelő, kedves Eugén – jegyeztem meg pimasz mosollyal arcomon legutóbbi kijelentésére reagálva - Bár az ön esetében nem is nagyon van más választása... Mindig is nyomozó akart lenni? - tettem fel a kérdést, nemes egyszerűséggel.

37Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Suhanás a parton on Kedd Május 08, 2012 12:04 am

Balogh Eugén

Balogh Eugén
Újonc
Újonc
Balogh hadnagy a mellette lévő nőre pillant. Az oldott légkör elérése nem sikerült úgy, ahogy azt tervezte, úgyhogy inkább hátrább lép, és hagyja, hogy a nő előtolja a karmait.
- A rendfenntartásnak vagy netán Eugénnak kell a legjobb mindenből? Esetleg mindkettő.
Eugén őszintén elkezd nevetni a megjegyzésen, de hamar visszafogja magát, és a kormányt enyhén fordítva sávot vált. Az autó a keze alatt 4-es sebességbe kapcsol.
- Örülök, hogy itt lehetek Hajnalvárosban - mondja kimérten a nő, és a hadnagy megereszt egy újabb oldalpillantást.
- Remek világ, majd megszokja. Csak mindannyiunknak vigyáznia kell rá. Tudja, az amerikaiak általában először meseországnak tartják a várost, de aztán túl kötöttnek és értelmetlennek a szabályait. Miért kell minden szemetet külön gyűjteni? Miért korlátozzák a fegyverviselést? Mi ez a furcsa nyelv? Miért nem beszél mindenki angolul? Eh, majd meglátja. Ön bizonyára más - pillant újra a nőre egy olyan mosollyal Eugén, amit leginkább szimpátia jelének lehet értelmezni. Leginkább.
- Meg kell jegyeznem, hogy ön kiváló megfigyelő, kedves Eugén - mondja a nő, egy kihívó kis mosoly kíséretében. A hadnagy nem tudja megállapítani, hogy a nő gúnyolódik-e vagy nem. - Bár az ön esetében nem is nagyon van más választása... Mindig is nyomozó akart lenni?
Eugén ekkor újra elneveti magát.
- Nem, igazából űrhajós szeretnék lenni, de Hajnalvárosnak nincsen űrflottája. Csillaghajó-kapitányként sokkal jobb nyugdíjra számíthatnék.
A hadnagy elméjében felbukkan egy csoport meleg, biztonságot és életkedvet adó érzés. Kötelesség. Gyökerek. Valahova tartozás. Becsület. Bajtársiasság. Minden, amit otthonról hozott, és minden, amit a hivatásában keresett. Ám úgy dönt, ezt jobb lesz elzárni az udvarias, jól nevelt maszk mögött.
Bal oldalt, a tó partján elsuhan a szemközti irányban egy interjárat. A villamos szerelvényeinek világítása mozgó csillagözönként úgy repül el mellettük, mint egy őrült fényvihar. Miután elszáguldott, a kocsiban újra visszatérnek a homályos, esti fényviszonyok. Az út ívlámpáinak fénye félkörívben rajzol árnyékokat a karosszéria formáira és a két ember félig sötétbe süllyedő arcára.

38Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Re: Rose Garden Hotel ***** on Kedd Május 08, 2012 1:13 am

Morgana Riley

Morgana Riley
Fejlődő
Fejlődő
Szemöldököm felszalad a nyomozó szavai hallatán és enyhe mosoly jelenik meg a szám szegletében. Amolyan szórakozott féle.
- Bizonyára… Mintha a szavaiban valamiféle megvetést vélnék felfedezni a hazám szülöttei iránt, de ha ez megnyugtatja soha nem hittem a mesékben. De tudja, ha minden úgy történne, ahogy azt ön szépen leírja – rendezetten – akkor önnek nem lenne munkája kedves hadnagy – hangsúlyoztam ki jobban utolsó szavaim.
Annak ellenére, hogy a tűzzel játszottam, szörnyen nagyon élveztem a helyzetet. Kérdés a macska-egér játék mikor fog teljes egészében fordítottá válni. Már, ha ez valaha is megtörténik…
- Szóval Csillaghajó… - emeltem újra a férfira tekintetem –a cél a nyugdíj – nevettem fel halkan és jókedvűen, miközben tovább suhantuk egyenletesen az éjszakában. Tetszett a város, annak ellenére, hogy csupán kényszerpihenőnek terveztem az ittlétet, aztán ki tudja mit hoz a jövő. Bizonyára egyre kevesebb nyugalmat a nyomozónak...

39Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Re: Rose Garden Hotel ***** on Kedd Május 08, 2012 10:39 pm

Balogh Eugén

Balogh Eugén
Újonc
Újonc
- Ha megnyugtatja, soha nem érzek megvetést emberek iránt - válaszol azonnal a hadnagy nyugodtan és jókedvűen, de határozott megrendíthetetlenséggel. Az autó a kormány apró fordítására elnyújtott fordulásba kezd, ahogy a hadnagy kijjebb húzódik, a külső sávba, maga mögött hagyva néhány más autót.
- A neveltetésemből adódik, hogy különbözőnek látom az embereket, különböző célokkal és utakkal, a céljaik elérése érdekében. Én egy olyan földről jövök, ahol a népeknek sokat kellett szenvedniük, mire megtanultak együtt élni, és így Hajnalváros közege nem új számomra. Ám az Ön honfitársai sajnos sokszor értetlenül állnak ez előtt. Ez nem jelenti, hogy ők kevesebbek, vagy rosszabbak - csóválja a fejét a hadnagy - csak, hogy több időbe kerül nekik megtanulni az itteni életet. Persze, ha meg akarják tanulni. Eagleville negyedének sok lakója nem is akarja. Inkább kinevezik a környéküket Amerika egy kis ide szakadt szeletének, minden sarokra és minden kertbe csillagos-sávos lobogót tűznek. Megünneplik az Önök ünnepeit, és kerti sütés-főzéssel, otthoni sörrel tartják fenn az amerikai álmot. Ami nem is baj. Csak hogy ezeknek a két-háromgyerekes, középosztálybeli patriótáknak az otthonában oldalfegyverek és puskák várakoznak, és túl gyakran kerülnek elő, sokszor megkérdőjelezhető indokokkal. A kérdés csak az, Miss Riley - folytatja Eugén, egy sokatmondó félmosoly kíséretében - hogy ha Ön Ninive szívében él és dolgozik, akkor az Ön honfitársai lennének-e olyan megértőek Önnel szemben, mint mondjuk én, aki nem ítélkezem, és nem is kérdezek? Hiszen most Ön sem tett mást, mint hogy től kevés információ alapján levont bizonyos következtetéseket.
Eugén, mivel lassítania kellene egy óvatos tempóban kényelmesen haladó Byaku Kaze miatt, lejjebb kapcsol, és kihúzódik előzni a külső sávba. Az Emerald motorja felpörög, és úgy ugrik előre a kocsi, mint egy robotizált nagymacska.
- Nos, egyébként - folytatja Eugén - nem csak a nyugdíj érdekel. Csillaghajó-kapitánynak lenni, az csupa izgalom és veszély, nem csak papírtologatás és adminisztráció, mint a rendfenntartásban dolgozni.
Eugén válla még mindig fájt, miután egy héttel korábban egy szupererős nő kihajította az ablakon, és földet érés után el kellett hajoljon a hisztérika barátnőjének ujjai közül kicsapó villám elől. Papírmunka és unalmas adminisztráció. A KNA monoton élete.
- Ön például kedveli a veszélyt és az izgalmat, Miss Riley?

40Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Re: Rose Garden Hotel ***** on Csüt. Május 10, 2012 4:37 am

Morgana Riley

Morgana Riley
Fejlődő
Fejlődő
- Ön bizonyára kivételesen jó ember, hadnagy …– jegyeztem meg röviden, egész apró gúnnyal a hangomban,majd miközben az autó felgyorsult, tekintetem az előttünk suhanni látszó aszfaltra szegeztem. Vajon csak a tűrőképességem teszi próbára vagy épp felvágni szeretne?
Újabb tanbeszéd és csendes másodpercek következtek, míg mérlegeltem a hallottakat, no meg kezem finoman rásimult a könyöklőre és, ahogy a jármű újra nekiiramodott, belekapaszkodtam és lehunyt szemmel elmosolyodtam. Élveztem mindig is ezt a fajta érzetet, amikor minden erő kiszáll belőlem egy pillanatra, majd az adrenalin lökettől megrészegülve teljesen felpörgetve érzem magam.
- Nem kérdez, de mégis kíváncsi… – néztem rá valami reakcióra várva, szám szegletében furcsa mosoly játszott, egész apró – Honfitárs vagy sem, teljesen mindegy, de vajon melyikünk számíthatna nagyobb megértésre? Ön egy évekre rács mögé juttatott embertől vagy pedig én, aki csupán szórakoztatom az embereket? – vontam fel a szemöldököm újfent és érdeklődve néztem a férfira. Szívesen néztem volna bele a tekintetébe, valódi érzelmek után kutatva.
- Ami pedig utóbbi kérdését illeti, szerintem tudja a választ már – kacsintottam egy egész aprót és kis szünet után szólaltam meg csak újra – És ön hadnagy? Veszély vagy izgalom? Netán mindkettő?

41Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Csipkelődés, karmolódás on Csüt. Május 10, 2012 10:35 pm

Balogh Eugén

Balogh Eugén
Újonc
Újonc
Eugén csak mosolyog Morgana gúnyos megjegyzésén. Hagyja, hogy elsuhanjon mellette, mint a szél.
- Szerintem egyikünk sem fekete vagy fehér, Miss Riley, sem én, sem Ön, sem azok az emberek ott a villamoson, és azok sem, akik a követ elrabolták. Mind szürkék vagyunk. Ilyen egyszerű.
A kocsi egyenletesen szalad az úton és a Kristályhíd egyre közeledik. Eugén újra sávot vált, a külsőbe érkezve, hogy a kanyarodásra készüljön.
- Veszély vagy izgalom? Ugyan. Én csak egy aktákat rakosgató, adminisztrációt végző ügynök vagyok. És tudja, mi lenne most vonzóbb mindenfajta veszélynél és izgalomnál? Egy vitorlás a Hajnaltavon, és az éjjeli szél.
~ Ahol nem lőnek rám, ahol nincs nyomozás, tanúvallomások, emberek, akik a szemembe hazudnak, láthatom a csillagokat és aminek a fedélzetén van egy üveg bor valami napsütötte helyről, meg egy nő, akivel mindezt megoszthatom meztelenül. ~
Eugén érzi, hogy kezd fáradni, és ezért csaponganak a gondolatai mindenféle vágyak felé.
A hadnagy sebességet vált és kiteszi az irányjelzőt, hogy az Északi Sugárút felé kanyarodjon. A kocsi eléri a hídfőnél lévő kereszteződést és csendben megáll egy piros lámpánál. A férfi a nőre pillant és türelmesen várja a következő adag gúnyos karmolást.

42Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty A zene hullámain on Hétf. Május 14, 2012 12:41 am

Morgana Riley

Morgana Riley
Fejlődő
Fejlődő
- Lehet, hogy részben igaza van, de elég unalmas lenne ez a szürke világ, ha mindaz, amit állít igaz lenne. Nem hiszem, hogy szürke egérhez lennék hasonlatos… – húztam el a szám picit, majd elmosolyodtam – ennyire azért nem egyszerű.
Kezem lassan a jármű zenét szolgáltató berendezése felé nyúl, miután unalmasnak találtam az enyhe dallamokat, bár mi tagadás elég megnyugtató, talán túlontúl is. Egyik rádióállomás után nyomkodtam a másikat, miközben megpróbáltam megtalálni a hangulatomhoz legközelebb állót, miközben a jármű egy piros lámpánál megállt. A zene megtaláltatott, a szám pedig széles mosolyra húzódott, miközben a hadnagyra emeltem tekintetem.
Egy percig sem hittem, hogy oly unalmas lenne az élete, mint azt állítja, már a foglalkozásából kiindulva sem, de a tekintete sem erről árulkodott. Mégsem szándékoztam tovább bolygatni a témát.
- És mégis mi akadályozza meg abban, hogy vágyai valósággá váljanak? – kérdeztem ujjaimmal a lábamon dobolva.

43Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Hullám-interferenciák on Hétf. Május 14, 2012 1:10 am

Balogh Eugén

Balogh Eugén
Újonc
Újonc
Eugén rezzenéstelen arccal veszi tudomásul, hogy a nő kérdés nélkül hozzányúl a kocsi interfészéhez, és rádióadók után kezd keresni. A fedélzeti számítógép azonnal a beleegyezését kéri, ő pedig, a két ülés közti panelen lévő kezének egy ujjmozdításával jóvá is hagyja az újabb parancsot. Morgana így szabadon belekalózkodhat a dallamokba, A zenelejátszó udvariasan leáll, ahogy a nő ujjai alatt bekapcsol a rádió és valami kora XXI. századi elektromos zene szólal meg. A dallamok bántják Eugén fülét, aki számára az énekes és a zenei aláfestés együtt is sablonos és szűk keretek közé szabott, kommersz. Ám a nő láthatóan élvezi, és a hadnagy hagyja, hogy Morgana élvezze a neki tetsző zenét.
- Nem tűnik annak a fajtának, kisasszony, aki feketében és fehérben gondolkodna. Bár ki tudja? Sokszor az ember önmaga számára nagyon fehérnek tűnik, mások cselekedetei pedig túl feketének tűnhetnek. Mindez nézőpont kérdése.
- És mégis mi akadályozza meg abban, hogy vágyai valósággá váljanak? - kérdezi a nő, ujjaival a lábán dobolva, Eugén előbbi vágyára célozva.
- Nos, Miss Riley - nevet fel újra Eugén - én csak egy szerény, kormányzati alkalmazott vagyok. Önnek lehet, hogy ez unalmas és kispolgári lesz, de sokan nem vagyunk hozzászokva, hogy megengedjünk magunknak mindent, amit a szívünk diktál. Persze a privát szférában... eh, mindegy, most veszem észre, itt kell kanyarodnom.
Eugén úgy vágja rövidre a gondolatot, mintha észbe kapna, hogy túl sokat mondott, és várja a hatást. És reméli, hogy a másik manipulátor nem lát át a helyzeten.

44Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Re: Rose Garden Hotel ***** on Vas. Márc. 03, 2013 5:44 am

Morgana Riley

Morgana Riley
Fejlődő
Fejlődő
Előzmények

Picit előrehajolok az ülésen és kedvesen a sofőr fülébe suttogok pár szót, mire a taxi rádióján teker egyet, így a zene hangosabb lüktetéssel áramlik tovább. Így bármiről is legyen szó itt hátul ő azt elől nem hallja, viszont mi ketten elég közel ülünk, hogy halljuk egymás szavát. Arról nem is beszélve, hogy mi félszavakból is megértjük egymást. No de jobb az elővigyázatosság.
- Tegyük fel, hogy én megkerestelek téged, mint az estély biztonsági főnökét, hogy a segítségedet kérjem, ugyanis valószínűsíthetően az épületben elhagytam egy igen értékes családi ékszert, melyről nem vagyok hajlandó lemondani. Te kész voltál segíteni, ám ha ennek ellenére sem engednek be a helyszínre, nos akkor jöhet a B terv... – mosolygok sokat sejtetőn, tárcámból előhúzva és két ujjam közt meglebegtetve Eugén Telefonszámát.
- Persze, ha van jobb ötleted, hallgatlak – dőltem hátra az ülésen és néha kilestem az elsuhanó épületekre vagy az utcán siető emberekre. Szerettem volna egy-egy másodpercnyi röpke bepillantást nyerni az elméjükbe. Csak a mellettem ülő férfiéba nem. Talán tartottam volna attól, amit látok? Aligha ez lenne az ok.

45Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Re: Rose Garden Hotel ***** on Csüt. Márc. 07, 2013 4:23 am

Neat

Neat
Fejlődő
Fejlődő
Míg a lány elintézi, hogy diszkréten beszélhessünk a hátsó ülésen, az ablakon át bámulom a mellettünk elrohanó tájat. Az emberek itt sokkal sűrűbben laknak, mint régen mifelénk. Nagyobb távolságokat tehetnek meg gyorsabban és könnyebben az új járműveikkel, és újabb, nagyobb problémákat találnak ki maguknak a jobb, biztonságosabb lakhelyeiken, mint annak idején mifelénk. Hogy ne állak be olyan könnyen bajkereső soraik közé, inkább elfordulok az üvegtől, és figyelek. Egészen gyorsan eszembe jut egy ennél sokkalta kevésbé összetett terv. Egyben van úgy, ahogy kigondoltam elsőre, de indíttatásom nincs tovább bonyolítani. Mivel így tökéletesen üres maradhat a fejem, akad befogadókészség a lány mondandójára, amit figyelmesen végig is hallgatok. Mikor előveszi azt a bizonyos telefonszámot, a mellette található névről az jut eszembe, hasonlóan jár az agyunk. Végül megkapom a stafétát, pedig sosem voltam gazdag gyerek, hogy ilyesmi sportokat űzzek. Minden esetre én jövök.
- Egyszerűbb van. Bemegyek a portára, és megkérdezem a hadnagy nevét, akinél majd vallomást kell tennem. Te addig bemész a terembe. Addig én töketlenkedek kicsit a portás csajnál. Jó lesz?

46Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Re: Rose Garden Hotel ***** on Pént. Márc. 08, 2013 8:13 am

Morgana Riley

Morgana Riley
Fejlődő
Fejlődő
Elnézem, ahogy csendesen nézelődik ki ő is a mellettünk suhanó épületekre, vagy inkább mi suhanunk tova. Azon kapom magam, hogy egyre többször gondolkodom el azon, vajon ilyenkor mi járhat a fejében. Mindig ennyire óvatos volt és halkszavú vagy az idő tette elővigyázatossá?
Egy ideje már élvezzük egymás társaságát, mégsem tudok a múltjáról semmit. Nem mintha fordítva másképp lenne, ha jól tudom. Vagy, ha mégsem akkor vajon szóvá tenné? Aligha – válaszolom meg a magamnak feltett kérdést.
Figyelem az általa felvázolt tervet, majd bólintok.
- Úgy legyen – teszem hozzá szűkszavúan, némi játékos sértődöttséget adva hangomnak – Ha úgy gondolod, hogy a zsaruk, nyomozók mind eltűntek a helyről, ám legyen, ahogy mondtad.
Lassan megérkezünk a hotelhez, egy saroknyira a helyszíntől jelzek a taxisnak, hogy álljon meg míg kiszállok. Talán jobb, ha külön megyünk innen.
- Ha minden sínen megy találkozzunk meló után a közeli parkban – várok míg rábólint vagy egyebet nem mond, majd gyalog folytatom a hátralévő rövidke utat. Jót tesz egy kevés friss, hűs levegő.

47Rose Garden Hotel ***** - Page 2 Empty Re: Rose Garden Hotel ***** on Pént. Márc. 15, 2013 10:45 am

Neat

Neat
Fejlődő
Fejlődő
Biccentek a terv kapcsán, majd becsukom a taxi ajtaját, és haladunk is tovább. Nagyjából még öt percet ha kell gurulnunk, míg megérkezünk a hotelhez. Még valamelyest visszacsengnek fülembe a "balhé" hangjai. Egy rámenős félmosolyt elengedek kissé előre hajtva fejem, miután a taxi távolodó zaja elhallgatott. Hiányzott már az a pezsgő érzés, mikor golyók süvítenek a fülek mellett, öklök csattannak testen, végül pedig kezünkben tarthatjuk a zsákmányt, melyért az egész hajcihő volt. Már csak utóbbi volt hátra, hogy teljes legyen a kép.
A forgóajtón sétálok be. Emlékeztet egy kicsit arra a hangulatra, mikor belöktük a kocsma ajtaját, mielőtt mindenki egymásnak esett. Persze a pultos lány most sem csúnya, és pontosan ugyanúgy kap a peckes járás és veszélyes tekintet után, mint azok annak idején odahaza.
'- Jó estét, Uram! Miben segíthetek?
- Jó estét.
Ez a recepciós még nem látott biztonságisként, így elé teszem a jelvényemet. Nem tudom, milyen hangzatos nevet használnak mostanság erre a jelvény helyett, de tulajdonképpen a hotel sherrifje vagyok. Amíg fel nem mondok persze, aminek lassan ideje lesz, ha elült kicsit a gyanú.
- A rendőrségi ügy miatt jöttem. Volt itt egy hadnagy, aki kérte, hogy keressem meg. Sajnos elvesztettem a papírt, amin a neve és a száma volt. Meg tudná adni, Hölgyem? - kérdezem kifejezéstelen arccal, tán kissé flegmán is.
'- Máris megnézem, hagyott-e itt névjegyet! - feleli lelkesen.

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.