Balogh Eugén könnyedén megszerez egy narancslevet. A pulthoz vezető úton egyszerűen félre kell csak állítania vagy ki kell kerülnie a már ittas versenytársakat. A pult előtt közvetlenül három fiatal veszekedik valamin, nagyon kivörösödött arccal. Miután Eugén képtelen áthaladni köztük, egyszerűen bekiáltja közéjük, hogy
Forradalom! - És a fiatalok lelkes ovációban törnek ki, utat engedve neki. A fiatalember munkahelyi kártyáját veszi elő, hogy fizessen - mértéktartóan visszafogott és fekete, jobb szélén elegáns, stilizált, vörös lángokkal, amik mély, bordó impulzusokat löknek szét a kártya sötét lapján. Gyönyörűen megtervezett, és tökéletesen semmitmondó embléma, amit maga Eugén indítványozott, hogy a Különleges Nyomozó Akciócsoport használja, ahol muszáj valamilyen felségjelzést használni. A stilizált lángok logója bárhol, bármire jó.
- Menőő... a kártyád... Minek... a... a embléjáma.. embléjmájá... embl... höh... - kezdi az egyik pultot támasztó, kivörösödött forradalmár. A nyakában kockás, arab mintás sál, ami a Második Arab Tavasz óta borzalmasan divatos a rendszer elleni lázongás köreiben.
- Szabad Tibetért Mozgalom - mondja Eugén hasraütés-szerűen, oda sem pillantva. Amint végighúzta kártyáját a pulton és átvette a narancslevet, egy mély és erotikus csókolózásba merült páros pultra helyezett Forradalmi Koktéljából kivesz egy lyukas zászlót, ami errefelé a koktélok hangulatfokozó napernyőjének funkcióját tölti be, és saját narancslevébe helyezve a hadnagy érzi, hogy most már tökéletesen beleillik a hely attitűdjébe.
Ahogy megfordul, végignéz a terepen. Három olyan férfit lát, akik első ránézésre hasonlítanak a keresett személyre. Eugén megcélozza a legközelebb esőt: Szőke, középhosszú haj, borosta, napszemüveg, kockás ing kigombolva, alatta hófehér atléta. A férfi éppen indul felfelé az emeletre, a hadnagy pedig megcélozza és elrugaszkodik a pulttól. Azonban pár másodperccel később elveszti a célpontot.
Balogh Eugén teljes erőből nekiütközik valakinek. A világ megfordul. A nyomozó még látja a nőt, akivel egymásba futottak. Hozzá hasonló magasságú, csokoládébarna hajú, csinos fiatal lány, feszes, sötét ruhában. Azt viszont már nem látja a másikkal mi történik, ő maga ugyanis egyenesen tart a padló felé és abban a pillanatban, ahogy becsapódik, azt is hallja, ahogy a narancslé, ami kirepült a kezéből, csilingelve csapódik neki valaminek, vagy valakinek. A dohány- és emberszagú, hangos esti légkörbe belevegyülnek a felhorkanások, kiáltások, reccsenő és nyikorgó hangok, ahogy emberek pattannak fel székeikről.
~A büdös francba ~ gondolja magában a hadnagy, ahogy azonnal elönti a méreg, részben a fájdalom miatt, nagyobb részben az amatőr hiba miatt, amit vétett. Azonban nincs ideje gondolkodni, mivel valaki közvetlenül mellette hátralöki a székét, ami Eugén azonnal védekezően összehúzódó alakjába ütközik. A szék ívben fordul hátra, és a férfi, aki rajta ült, meglepett, hangos, francia nyelvű káromkodás közepette zuhan bele a mögötte lévő asztalba.
Az estét megtölti a recsegés, ropogás és kiabálás, az elpattanó káosz előszelével.
[Szervusz Odett, jó, hogy összefutottunk ]