Karakterlap
Név: Ifj. Smaragdházy Csongor
Faj: Fél-ember (egyedi)
Nem: Férfi
Kor: 19
Jellem:
Csapongó gondolatvilágú, egyetlen „gonddal” rendelkező elképesztően lusta zseni, aki aranyifjúként nőtt fel és új neki a pénzkeresők világa.
Személyiség:
Intellektus: Hihetetlenül zseniális koponya, de általában olyan fáradt és lusta, hogy csak ritka felvillanásaiban lehet észrevenni.
Érzelmi intelligencia: Nagyon figyelmes tud lenni ha jó napja van, (értsd aludt az éjjel ami nem sokszor fordul elő…) de különben túl lusta mások baját lesni. A legtöbbször (Kivéve mikor udvarol.) direkt szemétkedik.
Akaraterő: Ezzel mindig is bajok voltak, egyetlen dolog van amit nem lehet kihúzni belőle pár óra alatt, de azt a titkot a sírba is magával viszi.
Karizma: Faja adománya, hogy utána fordulnak a nők, de sokszor elhanyagolt külseje elrontja az összhatást.
Külső: Tudatában van érdemtelenül kapott szépségének, ezért általában rendezetlen hajjal a tegnapi dorbézolástól karikás szemekkel kóvályog. A száznyolcvan-sok centijét alaposan elrejti görnyedt tartása, ami csak csinos nők közelében változik. Bár izmai a véznaság határán egyensúlyoznak, hála egy-két elfajult bulinak-nyomozásnak, nem feledik a régi öttusázó-bunyózó időket. Férfidezodorjának illata valami csoda folytán úgy keveredik a belőle áradó óbor bukéjával, hogy kellemes egyveleget alkosson. Általában fáradtan, kialvatlanul, egy hanyag tinédzser módjára közlekedik, mindennapi öltözetét egy véletlenül alvással eltöltött éjjel után válogatta össze, csak azért, hogy ne bunkó újgazdagnak, hanem hanyag (nagyon hanyag) arisztokratának nézzék: vakító fehér ing, bonyolult fehér szecessziós mintákkal amik csak néha csillannak fel, efelett vagy egy fekete mellény, bordó szecessziós mintákkal, vagy egy zakó fekete mintázattal, esetleg mindkettő az időjárás függvényében. Mindkét ruhadarabnak kismillió belső zsebe van, és általában ritka hanyagul vannak felvéve, néhol borfoltokkal tarkítottak. Ezen mindennapi viseletéhez általában fekete high-tech cipőt visel ami kívülről egyszerű bőrcipő, belül azonban maximális kényelmet biztosító funkciókkal van ellátva. (Így képes megvalósítani az állva alvás nem mindennapi trükkét.) Azonban abban az esetben ha nem fáradt, vagy részeg, (Nagyon, nagyon ritkán…) bár ruházata nem sokat változik, de az elméje kitisztul, és valóságos paranoiás megfigyelőzsenivé alakul, aki már a következő utáni lépésen gondolkodik.
Adottság: Félember csomag. (egyedi)
Foglalkozás: Egyetemista. (Mutáns sejtekkel foglalkozó Biológus.) De az ősöktől kapott pénzmagon kívül magánnyomozásból él.
Jártasságok:
- Profi: Szakszerű verekedés (Egy biológus szervrendszertani ismeretével.)
- Profi: Testalakítás/sarjasztási technikák
- Alapvető: Öttusa
- Alapvető: Szexuális kultúra
- Alapvető: Mechanika
- Felületes: Humán tudományok
Háttér: 1 lakás
2 vagyon
Saját autó
Tulajdon: Méregdrága luxus autó fedélzeti számítógéppel, saját emelet egy hajnaltó melletti kupolában, amelynek a hajnaltó felé néző része puszta üvegfal, állítható sötétítéssel, átlátszósággal, és konzol funkcióval. Az egész emelet két részre tagolódik: egy hatalmas tér, ami zsúfolásig van félkész sajátkészítésű mechanikai eszközökkel (Általában elaludt készítés közben.), ismeretlen vegyi anyagokkal, gombatelepekkel, saját nemesítésű cserepes növényekkel, könyvespolcokkal, és egy hosszú kacskaringós asztallal ami tele kísérleti eszközökkel. A másik rész a sokkal kissebb lakás, ami egy ízléses kis hálószoba-nappali-konyha hibrid egy szobában. Minden elektronikus eszköz a keresztapja hálózatára kapcsolódik. Mindig van a füle mögött egy levágott hajjal takart apró kamera, ami a kézi konzollal vezeték nélküli összeköttetésben van és folyamatosan felvesz. (Ez nemcsak a nyomozásban segíti hanem a tegnap esti duhajkodás kimaradt jeleneteit is rögzíti.) Ezenkívül a mellényének belső zsebei mindig televannak mindenféle nyomozós kacattal, ami „egyszer még jól jöhet”. És ha nyomozni megy, mindig magával viszi a legújabb fejlesztésű sokkoló pisztolyát.
Elő sztori:
Egy évvel ezelőtt.
Hajnalváros éjszakába borult. A kupolákat, parkokat, nem a napsütés, hanem az éjszaka fényei, lámpák, neonok, bio lámpások borítják, az emberi faj számára olyannyira fontos fénybe. Hiába csodafejlett város, az éjszaka lényege mit sem változott, a fiatalság számára nem. Az egyik puccosabb lerészegedő hely, biofények sejtelmes kék derengésébe vonja a halkan beszélgető-enyelgő fiatal arisztokratákat. A hely legrégibb törzsvendége, kinek borfoltos fehér ingét a biofény és az alkohol egyes lányok számára a szőke herceg csillogó páncéljává varázsolja, épp egy pénzéhes fiatal lányt kísért ki a kocsijához. Hajaj, az autó ténye elég lenne hogy a lány (Akinek szülei parancsára gazdag partit kell fognia…) készségesen beszálljon, de a kinti fényekben sziporkázó autó a legdrágábbak közé tartozott. Azonban a lány csókjai nem ettől eredtek meg, hanem a bentinél sokkal erősebb utcai lámpák fényével megvilágított arc miatt… Egy Smaragdházy, a város vezető nemesi családjának sarja. Szegény lány több hibába esett: felülbecsülte saját vonzerejét, és az ifjú nemes lovagiasságát.
Reggel…
A fiatalok a maguktól pirítósokat pöfögtető, paradicsomot szeletelő konyhagépekre riadtak fel. Hosszú, mindkét féltől hazug búcsúzkodás, amiben a lánynak „mennie kell” az ifjú pedig „marasztalja”. Régi nóta ez Smaragdházy Csongor számára. A lány elment, irány az étel. Másnaposságtól és kialvatlanságtól tántorogva, karikás szemekkel csoszog be a konyhát jelképező az ágytól alig pár méterre álló L-alakú pult mögé. Miközben sikeresen megbírkózott a feladattal, hogy a kész hozzávalókat rátegye egy hatalmas kenyérre és megegye rádőlt a tányérjára és aludt pár órát. Nála ez így ment, napról napra. Szörnyű álma volt, családja feleannyi pénzt küldött neki mint eddig és egy videót amiben a keresztapa személyesen fejezte ki rosszallását, és úgy döntött Csongornak dolgoznia is kell. Erre felébredt. Dolgozni? Eh. Elindult a csarnokba (Házának nagy részét kitevő hatalmas és rendetlen szobába ahol botanikus kerttől kezdve, a félkész elektronikus zárnyitón át minden volt.). igazából négykézláb, mert túl fáradt volt már az emésztés és a járás feladatát végrehajtani. A csarnok Hajnaltó felöli oldalát alkotó kellemesen félhomájt árasztó üvegfalhoz fordult és ráparancsolt:
-Bankszámlám!
Ezután a szobában a fény némileg megnövekedett mivel egy konzol jelent meg egy számmal és egy, már megnézett videóüzenettel. Az álom valósággá vált. Csongor visszamenekült az alvásba, ott egy kupac lombik, és egy virágosláda között. Majd ha felébred iszik rá valamit az mindig segít.
Pár hónappal ezelőtt.
Halk cipőkopogás egy teljesen sötét Hajnalvárosi sikátorban. Valaki rohan. Mögötte egy ordibáló banda fut. Üldözik. Néha fel felvillan egy-egy bolt-vagy lámpa fényénél egy sötét zakós alak körvonala. A magányos cipőhang monoton dobolásának ritmusa megtörik egy nagyobb szünettel, de folytatódik tovább. Fárad a vad? A banda dühös ordításai fájdalmassá válnak, a drótkötél ami bokaszinten volt kifeszítve, elvégezte a feladatát. A banda kevesebb lábdobogást hallat, a három sebesült társuknak visszaordították, hol találkozzanak, és rohantak tovább. A vérző trió egymást támogatva támolygott el… a rendőrség karjaiba.
Az alak futott tovább, lábdobogása most nem változott, ellenben mintha leesett volna az egyik gombja… fémes csilingelés. Most csak egy üvöltés válik fájdalmassá, úgy tűnik valaki rálépett egy vassulyomra, már csak négy pár láb üldözi a vadat, aki hirtelen befordul egy még sötétebb ház-közbe.
A kis sikátorban két ember fért csak el egymás mellett. Valamiféle gőzkiszellőztető résnek szánhatták a várostervezők, mert a környező falak tele voltak gőzpamacsokat pöfékelő, vagy éppen okádó szellőzőrácsokkal. Az ember az orráig se lát ilyen terepen, ezt felfedezték az utca fiai is, mert alakzatot váltottak: elöl haladt egy késes és egy viperás alak a hátsó kettő pedig előhúzott két lőfegyvert. Most már vérre ment a játék. Lassan haladtak előre a mesterséges homályban, és nem fogták fel: a körvonalaik tökéletesen látszanak, mivel az egyetlen fényforrás mögöttük van. Hiba volt, de nem akkora, mint az, hogy nem figyeltek fel egy apró fémkiszögellésekből álló karbantartói létrára. A banda tovább nyomult a sötétségbe, amikor onnan érte őket támadás, amire egyáltalán nem gondoltak volna: felülről. „Valaki” ráesett a csapat két hátsó pisztolyosára. A két közelharci bandatag megfordulva nem látott semmit csak a földön heverő testek bizonytalan körvonalait a távoli fényben. A pisztolyosokat esésből tarkón csapták, úgy hevertek egymáson mint két halott. Azonban ez nem magyarázta meg azt a fémes kongást ami a leesés pillanata után morajlott végig a sikátoron. Most óvatosabb lett a két jómadár, egymásnak vetették a hátukat, és az egyikük észrevett egy harmadik testet, ami az egyik szellőzőrács nélküli négy szögletű gőzaknából lesett rájuk…
Gondolkodás nélkül rávetette magát és szúrt, a kése elmetszette a teljes csuklyásizmot, rengeteg véreret, vörös folyamot támasztva… Azonban támadása pillanatában , viperás társának, az egyik földön fekvő alak egy gyors fogással és ütéssel kirántotta-eltörte a bal lábát. A bűnöző feje nagyot koppant az út-burkolaton. A megmaradt bandatag ugrott és társa vérével terhes pengéjével, a földön fekvő alak felé suhintott. Mire az félregurulással próbálkozott, azonban a sikátor közepén heverő fegyveres teste megakasztotta, így csupán a kezével tudott védekezni, amit súlyosan fel is hasított az immár két ember vérét megkóstolt penge, és újra lesújtani készült a lucskos bíborszínben csillogva… Azonban a kéz már nem engedett neki, hiszen súlyos markolásznivalója volt, egy vérző fallosz képében, amit egy lendületes rúgás fosztott meg eredeti szerepének szépségeitől. Az üldözött diadalmasan várta a lassú egyenruhások érkezését, miközben megszámlálhatatlan belső zsebeiből kötszert húzott elő, és épp a vérző kezét bugyolálta be, mikor a sikátor közelebbi végében, épp a háta mögött megjelent egy botorkáló alak, sulyommal a talpában, pisztollyal a kezében. Már épp ráemelte a kötszerrel pepecselő menekülőre, amikor a rendőrkapitány kirúgta a kezéből. Reflektorok világították be a kis küzdelem helyszínét, oldalfegyverek emelkedtek meg, majd hanyatlottak le, felismerve a laposüvegét alaposan meghúzó alakot. A kapitány azonban a tisztesség kedvéért beüvöltött a hangszórójával a sikátorba, ezzel majd megsüketítve a hirtelen jött világosságban hunyorgó ifjút:
- ITT A RENDŐRSÉG! AZONOSÍTSA MAGÁT!
Ez komoly sértés volt, ha úgy vesszük. A rablókkal elbánó alak ugyanis kiskora óta imádta a stílust, és kínosan ügyelt rá, hogy öltözete teljesen egyedi legyen. Nemes családjának egyik oldalágán kényelmesen üldögélt, és próbált megbékélni vele, hogy zseninek született. Először úgy hitte ez édesanya nem-emberi örökségének köszönhető, de egyik hasonlóan fél-ember rokonnal való elbeszélgetés súlyosan kiábrándította ezen teóriájából. Az iskola jól ment, fantasztikus külsejével levette a lányokat a lábukról, azonban se szeretői, se barátai nem értették meg a gondolatait. Társaságban volt a teste, de a lelke egyedül. Elébb az öttusával próbálkozott, de lustasága miatt itt nem vitte bronznál többre. Eztán mindenféle pusztakezes küzdősportokban élte ki magányából fakadó dühét, ezt már akár csúcsra járathatta volna, de talált valamit, ami fáradtság nélkül tompítja magányát: rákapott az ivásra, az egyéjszakás nőkre és mire férfivá cseperedett már nem is tudta volna elképzelni az életét, óbor és hálótárs(ak) nélkül. Zsenisége kimerült azokban a ritka esetekben, amikor józanul ült bérelt emeletének magányában és valami ketyerén, növényen, vegyszeren dolgozott. Vizsgái mindazonáltal jók lettek, az egyetem is döcögött, ez volt ugyanis a felvétele az irdatlan pénzmennyiségeknek amiket a családtól kapott. Szülei jó jegyeit nézték, és nemigen tudtak a többiről, az Aranyalma hotelben székelő keresztapja pedig, hasznosnak találta, hogy efféle körökben forog, így jobban végezhette a feladatát. Sajnos azonban az ifjú túl mélyre süllyedt, az utóbbi időben, és ez arra ösztönözte, hogy faragjon egy kicsit a lassan vesztébe lépő gyalogján. Így került a pénz és diploma hiányban szenvedő ifjú csupán zsenialitásával a magánnyomozói pályára. Ez legalább egy-egy ügy időtartamára kijózanította, és jókora pénzeket is szerezett sikeres ügyeiből. A nemesi családok körében felkapottá vált, hogy „ne akárkivel” nyomoztassanak, és lassanként ő is azon nyomozók galeriába tartozott, akik akár egy-egy érdekesebb ügyet ingyen is vállalhattak. Ráadásul ő, mint a mutáns biológia ifjú áttörője, sokszor a rendőrségtől kapott felkéréseket egy-egy mutánsügybeli kutatásban. A keresztapja pedig magában somolygott, hogy lám, lám még-hasznosabban tudja végezni a munkáját az ő kis gyalogból lett huszárja, akinek váratlan megjelenései tökéletesen összezavarták ellenfeleinek terveit. Így került (egy nemesi család megbízásából) azon ékszer tolvajok nyomába, akik mint kiderült egy egyszerű utcai banda voltak, és csak egy nemesi család titkos emberének iránymutatásával tudták kirabolni a kárvallottak ékszer-üzletét. Ennek az ügynek a záróakkordja volt ez a menekülési incidens, ugyanis hősünk egyedül akarta elkapni a bandát, de otthon felejtette a sokkolóját.
Ez a gondolatmenet pár másodperces örvény csupán a vérző kezű ifjú agyán átrohanó hegyi folyóból, amit a tiszt kérdése fakasztott. A távlatok amiket a tiszta gondolkodás jelentett számára úgy megijesztették, hogy összerezzent, a rivaldafényre oda se figyelve egy húzásra kiitta laposüvegben rejtező borpárlatot , majd válaszolt:
-Smaragdházy Csongor, szolgálatára.
Napjainkban
(Mintajáték)
Csongor enyhe nyomásra ébredt az arcán. Mintha sok kavics lenne… Vagy morzsa? A boldog, tudatlan, kényelmetlen sötétség, óvó kupolát vont köré. Békét és boldogságot tartva bent az elemi éjszakában. Nem érzett hőt a közelben, a lány biztos elment. Már ha itt volt egyáltalán. Majd lekell pörgetni a videót a füle mögötti kameráról, hogy mi volt az este. Ráér… Azonban ebben a pillanatban elemi erejű támadás érte a nyugalom sötét kupoláját. Mintha egy véső csapott volna le rá, lassan szétoszló szilánkokra törve, és a véső márkája: HÁNYINGER. Szemei felpattantak, amitől felordított, ugyanis nappali évszak volt és elfelejtette beállítani a fényszűrőt az üvegfalon. Négykézláb kúszva halvány fényfoltokból tájékozódva kúszott el a mellékhelyiségre. A morzsák rejtélye is megoldódott, vacsora közben aludhatott el, szétzúzva egy félig megevett pirítóst. A másik felét is megtekinthette, de ezt nem részletezném. A hányás arra utalt, hogy nem csak saját bort ivott az éjjel. Ez baj. Mégiscsak le kell pörgetni azt a videót. A homályos fényfoltok között elheveredett, amikor a második csapás kivégezte a nyugalmas reggel lehetőségét. Kijózanodott. Elméjének folyamát tartó gát összeomlott, és hirtelen kiélesedett minden. Felpattant és felfogta hogy meztelen. Berohant a csempézett térre és indult letusolni egy antik, lassan száz éves stílusú tusolóban, félrehúzta a függönyt, és egy lányt talált bent szinte ájultan, pucéran. Csinos teremtés volt és láthatóan ivott még, az illatából ítélve 23 éves Gleccsert. Haja kócos de nem vizes tehát még nem fürdött, az intim részek állapotából ítélve nem jutottak el odáig, a lány valószínűleg kiment tusolni Csongor pedig belealudt a vacsorába. Csongor józan állapotát fémjelezve ezt egyetlen pillantásból ítélte meg. Ránézett a lányra. Udvariatlanság lenne kihasználni, sőt bunkóság. Elosont a Hajnaltóra néző üvegfalig, (Ami könnyen ment mert az egész kis lakásszoba egy tér volt.) beállította a fényszűrőt, majd visszament a kellemes félhomájban sejtelmesen látszó lányhoz, ha törik ha szakad ezért a testért bunkó lesz…
Negyedórával később.
~Most történne meg!
Csongor egész egyszerűen nem értette, mit akarhat vele nyomoztatni a rendőrség hajnali… öhm délben. Ahelyett, hogy egy gyönyörű lánnyal hancúrozna józanul, (Ez még nem fordult elő.) és érzéki suttogás közepette forró tagokat foghatna, forró helyekre nyúlhatna… Fogdoshat egy jéghideg hullát, isten tudja miféle sebekben nyúlkálva. Ragaszkodott hozzá hogy saját autóval menyen a helyszínre, így a szokásos rendőrmegfigyelés helyett, a tömeget fixírozta. Töménytelen adatot hordozott a ruhák, arcok tömkelege, de elege volt belőle hogy elég valakire ránéznie ahhoz, hogy megmondja ki ő, és mivel foglalkozik. Az információ áradat elől a bevált módszerrel a borba menekült, lenyomott pár gombot mire egy behűtött 0,75 rozé emelkedett ki pont karnyújtásnyira, dugó nélkül. A rendőrök meg örüljenek, hogy egyáltalán kijött.
Név: Ifj. Smaragdházy Csongor
Faj: Fél-ember (egyedi)
Nem: Férfi
Kor: 19
Jellem:
Csapongó gondolatvilágú, egyetlen „gonddal” rendelkező elképesztően lusta zseni, aki aranyifjúként nőtt fel és új neki a pénzkeresők világa.
Személyiség:
Intellektus: Hihetetlenül zseniális koponya, de általában olyan fáradt és lusta, hogy csak ritka felvillanásaiban lehet észrevenni.
Érzelmi intelligencia: Nagyon figyelmes tud lenni ha jó napja van, (értsd aludt az éjjel ami nem sokszor fordul elő…) de különben túl lusta mások baját lesni. A legtöbbször (Kivéve mikor udvarol.) direkt szemétkedik.
Akaraterő: Ezzel mindig is bajok voltak, egyetlen dolog van amit nem lehet kihúzni belőle pár óra alatt, de azt a titkot a sírba is magával viszi.
Karizma: Faja adománya, hogy utána fordulnak a nők, de sokszor elhanyagolt külseje elrontja az összhatást.
Külső: Tudatában van érdemtelenül kapott szépségének, ezért általában rendezetlen hajjal a tegnapi dorbézolástól karikás szemekkel kóvályog. A száznyolcvan-sok centijét alaposan elrejti görnyedt tartása, ami csak csinos nők közelében változik. Bár izmai a véznaság határán egyensúlyoznak, hála egy-két elfajult bulinak-nyomozásnak, nem feledik a régi öttusázó-bunyózó időket. Férfidezodorjának illata valami csoda folytán úgy keveredik a belőle áradó óbor bukéjával, hogy kellemes egyveleget alkosson. Általában fáradtan, kialvatlanul, egy hanyag tinédzser módjára közlekedik, mindennapi öltözetét egy véletlenül alvással eltöltött éjjel után válogatta össze, csak azért, hogy ne bunkó újgazdagnak, hanem hanyag (nagyon hanyag) arisztokratának nézzék: vakító fehér ing, bonyolult fehér szecessziós mintákkal amik csak néha csillannak fel, efelett vagy egy fekete mellény, bordó szecessziós mintákkal, vagy egy zakó fekete mintázattal, esetleg mindkettő az időjárás függvényében. Mindkét ruhadarabnak kismillió belső zsebe van, és általában ritka hanyagul vannak felvéve, néhol borfoltokkal tarkítottak. Ezen mindennapi viseletéhez általában fekete high-tech cipőt visel ami kívülről egyszerű bőrcipő, belül azonban maximális kényelmet biztosító funkciókkal van ellátva. (Így képes megvalósítani az állva alvás nem mindennapi trükkét.) Azonban abban az esetben ha nem fáradt, vagy részeg, (Nagyon, nagyon ritkán…) bár ruházata nem sokat változik, de az elméje kitisztul, és valóságos paranoiás megfigyelőzsenivé alakul, aki már a következő utáni lépésen gondolkodik.
Adottság: Félember csomag. (egyedi)
Foglalkozás: Egyetemista. (Mutáns sejtekkel foglalkozó Biológus.) De az ősöktől kapott pénzmagon kívül magánnyomozásból él.
Jártasságok:
- Profi: Szakszerű verekedés (Egy biológus szervrendszertani ismeretével.)
- Profi: Testalakítás/sarjasztási technikák
- Alapvető: Öttusa
- Alapvető: Szexuális kultúra
- Alapvető: Mechanika
- Felületes: Humán tudományok
Háttér: 1 lakás
2 vagyon
Saját autó
Tulajdon: Méregdrága luxus autó fedélzeti számítógéppel, saját emelet egy hajnaltó melletti kupolában, amelynek a hajnaltó felé néző része puszta üvegfal, állítható sötétítéssel, átlátszósággal, és konzol funkcióval. Az egész emelet két részre tagolódik: egy hatalmas tér, ami zsúfolásig van félkész sajátkészítésű mechanikai eszközökkel (Általában elaludt készítés közben.), ismeretlen vegyi anyagokkal, gombatelepekkel, saját nemesítésű cserepes növényekkel, könyvespolcokkal, és egy hosszú kacskaringós asztallal ami tele kísérleti eszközökkel. A másik rész a sokkal kissebb lakás, ami egy ízléses kis hálószoba-nappali-konyha hibrid egy szobában. Minden elektronikus eszköz a keresztapja hálózatára kapcsolódik. Mindig van a füle mögött egy levágott hajjal takart apró kamera, ami a kézi konzollal vezeték nélküli összeköttetésben van és folyamatosan felvesz. (Ez nemcsak a nyomozásban segíti hanem a tegnap esti duhajkodás kimaradt jeleneteit is rögzíti.) Ezenkívül a mellényének belső zsebei mindig televannak mindenféle nyomozós kacattal, ami „egyszer még jól jöhet”. És ha nyomozni megy, mindig magával viszi a legújabb fejlesztésű sokkoló pisztolyát.
Elő sztori:
Egy évvel ezelőtt.
Hajnalváros éjszakába borult. A kupolákat, parkokat, nem a napsütés, hanem az éjszaka fényei, lámpák, neonok, bio lámpások borítják, az emberi faj számára olyannyira fontos fénybe. Hiába csodafejlett város, az éjszaka lényege mit sem változott, a fiatalság számára nem. Az egyik puccosabb lerészegedő hely, biofények sejtelmes kék derengésébe vonja a halkan beszélgető-enyelgő fiatal arisztokratákat. A hely legrégibb törzsvendége, kinek borfoltos fehér ingét a biofény és az alkohol egyes lányok számára a szőke herceg csillogó páncéljává varázsolja, épp egy pénzéhes fiatal lányt kísért ki a kocsijához. Hajaj, az autó ténye elég lenne hogy a lány (Akinek szülei parancsára gazdag partit kell fognia…) készségesen beszálljon, de a kinti fényekben sziporkázó autó a legdrágábbak közé tartozott. Azonban a lány csókjai nem ettől eredtek meg, hanem a bentinél sokkal erősebb utcai lámpák fényével megvilágított arc miatt… Egy Smaragdházy, a város vezető nemesi családjának sarja. Szegény lány több hibába esett: felülbecsülte saját vonzerejét, és az ifjú nemes lovagiasságát.
Reggel…
A fiatalok a maguktól pirítósokat pöfögtető, paradicsomot szeletelő konyhagépekre riadtak fel. Hosszú, mindkét féltől hazug búcsúzkodás, amiben a lánynak „mennie kell” az ifjú pedig „marasztalja”. Régi nóta ez Smaragdházy Csongor számára. A lány elment, irány az étel. Másnaposságtól és kialvatlanságtól tántorogva, karikás szemekkel csoszog be a konyhát jelképező az ágytól alig pár méterre álló L-alakú pult mögé. Miközben sikeresen megbírkózott a feladattal, hogy a kész hozzávalókat rátegye egy hatalmas kenyérre és megegye rádőlt a tányérjára és aludt pár órát. Nála ez így ment, napról napra. Szörnyű álma volt, családja feleannyi pénzt küldött neki mint eddig és egy videót amiben a keresztapa személyesen fejezte ki rosszallását, és úgy döntött Csongornak dolgoznia is kell. Erre felébredt. Dolgozni? Eh. Elindult a csarnokba (Házának nagy részét kitevő hatalmas és rendetlen szobába ahol botanikus kerttől kezdve, a félkész elektronikus zárnyitón át minden volt.). igazából négykézláb, mert túl fáradt volt már az emésztés és a járás feladatát végrehajtani. A csarnok Hajnaltó felöli oldalát alkotó kellemesen félhomájt árasztó üvegfalhoz fordult és ráparancsolt:
-Bankszámlám!
Ezután a szobában a fény némileg megnövekedett mivel egy konzol jelent meg egy számmal és egy, már megnézett videóüzenettel. Az álom valósággá vált. Csongor visszamenekült az alvásba, ott egy kupac lombik, és egy virágosláda között. Majd ha felébred iszik rá valamit az mindig segít.
Pár hónappal ezelőtt.
Halk cipőkopogás egy teljesen sötét Hajnalvárosi sikátorban. Valaki rohan. Mögötte egy ordibáló banda fut. Üldözik. Néha fel felvillan egy-egy bolt-vagy lámpa fényénél egy sötét zakós alak körvonala. A magányos cipőhang monoton dobolásának ritmusa megtörik egy nagyobb szünettel, de folytatódik tovább. Fárad a vad? A banda dühös ordításai fájdalmassá válnak, a drótkötél ami bokaszinten volt kifeszítve, elvégezte a feladatát. A banda kevesebb lábdobogást hallat, a három sebesült társuknak visszaordították, hol találkozzanak, és rohantak tovább. A vérző trió egymást támogatva támolygott el… a rendőrség karjaiba.
Az alak futott tovább, lábdobogása most nem változott, ellenben mintha leesett volna az egyik gombja… fémes csilingelés. Most csak egy üvöltés válik fájdalmassá, úgy tűnik valaki rálépett egy vassulyomra, már csak négy pár láb üldözi a vadat, aki hirtelen befordul egy még sötétebb ház-közbe.
A kis sikátorban két ember fért csak el egymás mellett. Valamiféle gőzkiszellőztető résnek szánhatták a várostervezők, mert a környező falak tele voltak gőzpamacsokat pöfékelő, vagy éppen okádó szellőzőrácsokkal. Az ember az orráig se lát ilyen terepen, ezt felfedezték az utca fiai is, mert alakzatot váltottak: elöl haladt egy késes és egy viperás alak a hátsó kettő pedig előhúzott két lőfegyvert. Most már vérre ment a játék. Lassan haladtak előre a mesterséges homályban, és nem fogták fel: a körvonalaik tökéletesen látszanak, mivel az egyetlen fényforrás mögöttük van. Hiba volt, de nem akkora, mint az, hogy nem figyeltek fel egy apró fémkiszögellésekből álló karbantartói létrára. A banda tovább nyomult a sötétségbe, amikor onnan érte őket támadás, amire egyáltalán nem gondoltak volna: felülről. „Valaki” ráesett a csapat két hátsó pisztolyosára. A két közelharci bandatag megfordulva nem látott semmit csak a földön heverő testek bizonytalan körvonalait a távoli fényben. A pisztolyosokat esésből tarkón csapták, úgy hevertek egymáson mint két halott. Azonban ez nem magyarázta meg azt a fémes kongást ami a leesés pillanata után morajlott végig a sikátoron. Most óvatosabb lett a két jómadár, egymásnak vetették a hátukat, és az egyikük észrevett egy harmadik testet, ami az egyik szellőzőrács nélküli négy szögletű gőzaknából lesett rájuk…
Gondolkodás nélkül rávetette magát és szúrt, a kése elmetszette a teljes csuklyásizmot, rengeteg véreret, vörös folyamot támasztva… Azonban támadása pillanatában , viperás társának, az egyik földön fekvő alak egy gyors fogással és ütéssel kirántotta-eltörte a bal lábát. A bűnöző feje nagyot koppant az út-burkolaton. A megmaradt bandatag ugrott és társa vérével terhes pengéjével, a földön fekvő alak felé suhintott. Mire az félregurulással próbálkozott, azonban a sikátor közepén heverő fegyveres teste megakasztotta, így csupán a kezével tudott védekezni, amit súlyosan fel is hasított az immár két ember vérét megkóstolt penge, és újra lesújtani készült a lucskos bíborszínben csillogva… Azonban a kéz már nem engedett neki, hiszen súlyos markolásznivalója volt, egy vérző fallosz képében, amit egy lendületes rúgás fosztott meg eredeti szerepének szépségeitől. Az üldözött diadalmasan várta a lassú egyenruhások érkezését, miközben megszámlálhatatlan belső zsebeiből kötszert húzott elő, és épp a vérző kezét bugyolálta be, mikor a sikátor közelebbi végében, épp a háta mögött megjelent egy botorkáló alak, sulyommal a talpában, pisztollyal a kezében. Már épp ráemelte a kötszerrel pepecselő menekülőre, amikor a rendőrkapitány kirúgta a kezéből. Reflektorok világították be a kis küzdelem helyszínét, oldalfegyverek emelkedtek meg, majd hanyatlottak le, felismerve a laposüvegét alaposan meghúzó alakot. A kapitány azonban a tisztesség kedvéért beüvöltött a hangszórójával a sikátorba, ezzel majd megsüketítve a hirtelen jött világosságban hunyorgó ifjút:
- ITT A RENDŐRSÉG! AZONOSÍTSA MAGÁT!
Ez komoly sértés volt, ha úgy vesszük. A rablókkal elbánó alak ugyanis kiskora óta imádta a stílust, és kínosan ügyelt rá, hogy öltözete teljesen egyedi legyen. Nemes családjának egyik oldalágán kényelmesen üldögélt, és próbált megbékélni vele, hogy zseninek született. Először úgy hitte ez édesanya nem-emberi örökségének köszönhető, de egyik hasonlóan fél-ember rokonnal való elbeszélgetés súlyosan kiábrándította ezen teóriájából. Az iskola jól ment, fantasztikus külsejével levette a lányokat a lábukról, azonban se szeretői, se barátai nem értették meg a gondolatait. Társaságban volt a teste, de a lelke egyedül. Elébb az öttusával próbálkozott, de lustasága miatt itt nem vitte bronznál többre. Eztán mindenféle pusztakezes küzdősportokban élte ki magányából fakadó dühét, ezt már akár csúcsra járathatta volna, de talált valamit, ami fáradtság nélkül tompítja magányát: rákapott az ivásra, az egyéjszakás nőkre és mire férfivá cseperedett már nem is tudta volna elképzelni az életét, óbor és hálótárs(ak) nélkül. Zsenisége kimerült azokban a ritka esetekben, amikor józanul ült bérelt emeletének magányában és valami ketyerén, növényen, vegyszeren dolgozott. Vizsgái mindazonáltal jók lettek, az egyetem is döcögött, ez volt ugyanis a felvétele az irdatlan pénzmennyiségeknek amiket a családtól kapott. Szülei jó jegyeit nézték, és nemigen tudtak a többiről, az Aranyalma hotelben székelő keresztapja pedig, hasznosnak találta, hogy efféle körökben forog, így jobban végezhette a feladatát. Sajnos azonban az ifjú túl mélyre süllyedt, az utóbbi időben, és ez arra ösztönözte, hogy faragjon egy kicsit a lassan vesztébe lépő gyalogján. Így került a pénz és diploma hiányban szenvedő ifjú csupán zsenialitásával a magánnyomozói pályára. Ez legalább egy-egy ügy időtartamára kijózanította, és jókora pénzeket is szerezett sikeres ügyeiből. A nemesi családok körében felkapottá vált, hogy „ne akárkivel” nyomoztassanak, és lassanként ő is azon nyomozók galeriába tartozott, akik akár egy-egy érdekesebb ügyet ingyen is vállalhattak. Ráadásul ő, mint a mutáns biológia ifjú áttörője, sokszor a rendőrségtől kapott felkéréseket egy-egy mutánsügybeli kutatásban. A keresztapja pedig magában somolygott, hogy lám, lám még-hasznosabban tudja végezni a munkáját az ő kis gyalogból lett huszárja, akinek váratlan megjelenései tökéletesen összezavarták ellenfeleinek terveit. Így került (egy nemesi család megbízásából) azon ékszer tolvajok nyomába, akik mint kiderült egy egyszerű utcai banda voltak, és csak egy nemesi család titkos emberének iránymutatásával tudták kirabolni a kárvallottak ékszer-üzletét. Ennek az ügynek a záróakkordja volt ez a menekülési incidens, ugyanis hősünk egyedül akarta elkapni a bandát, de otthon felejtette a sokkolóját.
Ez a gondolatmenet pár másodperces örvény csupán a vérző kezű ifjú agyán átrohanó hegyi folyóból, amit a tiszt kérdése fakasztott. A távlatok amiket a tiszta gondolkodás jelentett számára úgy megijesztették, hogy összerezzent, a rivaldafényre oda se figyelve egy húzásra kiitta laposüvegben rejtező borpárlatot , majd válaszolt:
-Smaragdházy Csongor, szolgálatára.
Napjainkban
(Mintajáték)
Csongor enyhe nyomásra ébredt az arcán. Mintha sok kavics lenne… Vagy morzsa? A boldog, tudatlan, kényelmetlen sötétség, óvó kupolát vont köré. Békét és boldogságot tartva bent az elemi éjszakában. Nem érzett hőt a közelben, a lány biztos elment. Már ha itt volt egyáltalán. Majd lekell pörgetni a videót a füle mögötti kameráról, hogy mi volt az este. Ráér… Azonban ebben a pillanatban elemi erejű támadás érte a nyugalom sötét kupoláját. Mintha egy véső csapott volna le rá, lassan szétoszló szilánkokra törve, és a véső márkája: HÁNYINGER. Szemei felpattantak, amitől felordított, ugyanis nappali évszak volt és elfelejtette beállítani a fényszűrőt az üvegfalon. Négykézláb kúszva halvány fényfoltokból tájékozódva kúszott el a mellékhelyiségre. A morzsák rejtélye is megoldódott, vacsora közben aludhatott el, szétzúzva egy félig megevett pirítóst. A másik felét is megtekinthette, de ezt nem részletezném. A hányás arra utalt, hogy nem csak saját bort ivott az éjjel. Ez baj. Mégiscsak le kell pörgetni azt a videót. A homályos fényfoltok között elheveredett, amikor a második csapás kivégezte a nyugalmas reggel lehetőségét. Kijózanodott. Elméjének folyamát tartó gát összeomlott, és hirtelen kiélesedett minden. Felpattant és felfogta hogy meztelen. Berohant a csempézett térre és indult letusolni egy antik, lassan száz éves stílusú tusolóban, félrehúzta a függönyt, és egy lányt talált bent szinte ájultan, pucéran. Csinos teremtés volt és láthatóan ivott még, az illatából ítélve 23 éves Gleccsert. Haja kócos de nem vizes tehát még nem fürdött, az intim részek állapotából ítélve nem jutottak el odáig, a lány valószínűleg kiment tusolni Csongor pedig belealudt a vacsorába. Csongor józan állapotát fémjelezve ezt egyetlen pillantásból ítélte meg. Ránézett a lányra. Udvariatlanság lenne kihasználni, sőt bunkóság. Elosont a Hajnaltóra néző üvegfalig, (Ami könnyen ment mert az egész kis lakásszoba egy tér volt.) beállította a fényszűrőt, majd visszament a kellemes félhomájban sejtelmesen látszó lányhoz, ha törik ha szakad ezért a testért bunkó lesz…
Negyedórával később.
~Most történne meg!
Csongor egész egyszerűen nem értette, mit akarhat vele nyomoztatni a rendőrség hajnali… öhm délben. Ahelyett, hogy egy gyönyörű lánnyal hancúrozna józanul, (Ez még nem fordult elő.) és érzéki suttogás közepette forró tagokat foghatna, forró helyekre nyúlhatna… Fogdoshat egy jéghideg hullát, isten tudja miféle sebekben nyúlkálva. Ragaszkodott hozzá hogy saját autóval menyen a helyszínre, így a szokásos rendőrmegfigyelés helyett, a tömeget fixírozta. Töménytelen adatot hordozott a ruhák, arcok tömkelege, de elege volt belőle hogy elég valakire ránéznie ahhoz, hogy megmondja ki ő, és mivel foglalkozik. Az információ áradat elől a bevált módszerrel a borba menekült, lenyomott pár gombot mire egy behűtött 0,75 rozé emelkedett ki pont karnyújtásnyira, dugó nélkül. A rendőrök meg örüljenek, hogy egyáltalán kijött.
A hozzászólást Smaragdházy Csongor összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 02, 2012 9:29 pm-kor.
